Egyszerűen idegesít a nagymamám. Velünk él egy házban anyukám anyukája. Minden beleszól, semmi nem jó neki. Hogy toleráljam?

Kellemetlen. Semmit nem tudsz tenni, mint elkerülni, minél kevesebbet kommunikálni, minél kevesebbet lenni vele egy légtérben. Amúgy biztos megvan az oka, hogy miért lett olyan, és ha nagyon empatikus lennél, akkor kérdezgetnéd a múltjáról és sokminden kiderülne, dehát neked nem feladatod, hogy pszichológus legyél. Próbáld meg nem izgatni magad rajta, mert csak a saját dolgodat nehezíted, hanem egy vállrándítással tudomásul venni, hogy ő ilyen, de az nem a te hibád, ő a boldogtalan, azért kötözködő. Vitatkozni, győzködni se érdemes, úgyse hagyja magát, csak otthagyni, és azt csinálni, amit te akarsz. És hát a nagymamák nem élnek örökké.

Nem inkább ti éltek vele egy házban?

Ugyanez a helyzet nálunk is. Semmi különösebb oka nincs a viselkedésének, mindig is egy unintelligens és igénytelen ember volt. Mindenkit sérteget, iszonyatosan nárcisztikus és tudatlan. Random beront a szobàmba kopogás nélkül, az ember orra alá fingik meg böfög (akkor is, ha van nálunk valaki), a fürdés számára ismeretlen fogalom, undorító. No, meg persze állandóan kiabál, normálisan nem is tud beszélni. Gimis koromban szégyelltem kb. bárkit is elhívni hozzánk a viselkedése miatt. Már szerencsére ritkán vagyok itthon, mert egyetemista vagyok. Nem tudsz vele egyébként túl sok mindent csinálni. Kivéve akkor, ha tényleg van valamilyen megalapozott oka a viselkédésének. Kitartást! :)

El kell engedni. Nem tudsz vele mit csinálni, úgyhogy felesleges magadra venni és idegeskedni rajta

Semmit nem tehetsz. Amúgy nem lehet, hogy általában igaza van, csak te még nem jöttél rá?

Hogy egy kis humor is legyen a dologban: a tulajdonságok öröklődnek, lehet, hogy te is ilyen leszel majd...