Folyton írják hogy milyen áldás a nagymama, mennyire szereti az unokáját és fordítva. Na az én gyerekem utálja és nagyiék is viszont. Vannak ilyen nagyik nálatok is?

Apai nagyszüleimmel nem volt jó a kapcsolat. Volt egy mostohamamám, aki szépen ellenünk hangolta a papát. A szüleim se jártak át, én se vágytam oda, mert mindig rossz volt a hangulat vagy veszekedés volt a vége. Ha ott is voltam, akkor meg unatkoztam, mert náluk semmi játék nem volt, se más érdekesség. Volt egy kertjük is, mindig ott túrták a földet, de ott se nagyon volt mit csinálni, ha volt gyümölcs azt ettem. Volt egy láncon tartott hamis kutyájuk, azzal se tudtam mit kezdeni. Papa mindig nehezményezte, hogy keveset vagyok náluk, de hát egyszerűen nem szerettem ott lenni. Bezzeg az anyai nagyszüleim... ott voltak állatok, ló tyúk, malac, macska, kutya, tök sok helyre eljártunk, ott voltak barátaim is, meg mivel jó volt a szülői viszony így nagyon sokat voltam náluk születésemtől fogva, amolyan második otthonom volt.

Szóval igaz amit előttem írtak, nagyon sokat számít a szülők viszonya is, meg hogy ebből mit érzékel a gyerek.