Mivel lehet jól működtetni az unoka-nagyszülő kapcsolatot?

Gyerekkoromban mi kéthetente mentünk a nagyszüleimhez! El nem tudtam volna képzelni az életemet nélkülük!

Kamaszként is imádtam "mamázni"!

Bár, a kollégámtól hallom, hogy a mai kölykök már nincsenek úgy oda a nagyszülőkért, mint mi voltunk... Túl unalmas nekik, mert el kell mozdulni a játékkonzol és a telefon mellől...

Szerintem inkább az állandó jelenlét a kulcs.

40es felnőttként ha csak a saját gyerekkoromra és nagyszüleimhez való viszonyulásomra gondolok....:

Anyai nagyszüleimmel éltünk, az ő házukban. Míg az apai nagyszüleimhez csak látogatóba jártunk és max nyári szünetben aludtam ott több napot.

Igazából én egyik nagyszülőmtől sem igényeltem azt, hogy velem játsszon, hogy belemélyedjen abba, amivel én épp foglalkoztam, szerintem még idegesített volna is. Egy kivétel volt, egy bizonyos logikai társasjáték, amit csak ketten lehetett játszani, és mivel a testvéreim, unokatestvéreim nem voltak túl jók benne, inkább felnőttek társaságát kerestem hozzá, hogy legyen kihívás, gondolkodás, és ne automatikusan mindig csak én nyerjek. Leginkább anyai nagypapámat vontam be, és ő benne is volt, de mondom, máshoz én nem igazán igényeltem azt, hogy nagyszülők is velem tegyék...

Az anyai nagyszüleim itt a házban és az udvaron csinálták a napi teendőiket, én meg hol itt, hol ott játszottam mellettük vagy távolabb tőlük a saját játékaimmal, dolgaimmal. És ha ők vmi érdekeset csináltak, hát félretettem a játékot, és csatlakoztam hozzájuk. Tésztát gyúrtam a nagymamámmal, falat tapasztottam a nagypapámmal, stb. Számomra inkább ez volt az érdekel és izgalmas velük, hogy én kotnyeleskedtem az ő dolgaikba és nem fordítva.

Az apai nagyszüleimnél meg semmi ilyen nem volt. Ott ha nem is unatkoztam, de olyan feszengősebb volt minden. Tőlük sem igényeltem hogy velem játsszanak, de amit ők csináltak otthon, az sem volt annyira érdekfeszítő számomra. Igazából ott a nagypapám dolgozni járt és otthon nem sok dolga volt, otthon inkább ücsörgött és ez uncsi. Galambjai voltak egy időben, néha amikor azokkal foglalkozott néztem, de annyira nem kötött le. Felesége, a másik nagymamám meg ha ott voltunk, állandóan főzött, és olyan kiszolgálós üzemmódban tette, és nem is volt kedvem nagyon sürögni forogni körötte, mint az anyai nagymamámnál....

Így évtizedek után meg ami megmaradt, hogy az anyai nagyszüleim az igazi nagyszüleim, ha azt mondom mama és tata, akkor csak ők jutnak eszembe. AZ apai nagyszüleim meg, .... tudom, hogy ők is a nagyszüleim, de ők olyan távoliak voltak számomra mindig (mégha csak egy kerületre is laknak), hogy csak hivatalosan a nagyszüleim, na....

És mi van manapság és másoknál?

Legtöbb gyereknek az összes nagyszülője máshol lakik, mert ugye a szüleik ragaszkodnak a saját lakáshoz, nem ám a nagyiékkal (hogy is szokták mondani, anyóssal, apóssal) együtt élni... Szóval könnyen lehet, hogy ha én sem az anyai nagyszüleim házában éltem volna, akkor velük is csak olyan "vendégeskedős" kapcsolat lett volna, hiába akkor még nem voltak kütyük.

Itt nem a számítógép meg az okostelefon és egyebek a baj, hanem hogy a nagyszülők nincsenek mindennap jelen!

Gyerekkoromban akár gyöngyöt fűztem, akár színezőztem, akár babaruhát varrtam, hülyét kaptam volna, ha bármelyik nagyszülőm leül mellém és csinálja ő is ugyanazt. Mai gyerek lennék, lehet és is kütyüznék, és biztos is, hogy ahhoz se igényelnék nagyszülőt... Azt gondolom nem ez az alapprobléma....

"szüleik ragaszkodnak a saját lakáshoz, nem ám a nagyiékkal (hogy is szokták mondani, anyóssal, apóssal) együtt élni.."

Aztán tudod-e hogy manapság az emberek többsége meg sem engedné a gyerekének, hogy oda hozzá vállaljon gyereket?

5, neked van csaladod, gyerekeid?

Melyik nagyszülőknél éltek?