Akik a nagyszülőkkel egy házban nőttek fel, azoknak ez milyen problémákkal járt?

Szüleimmel és az anyai nagymamámmal nőttem fel. Nem tudom, milyen nehézségeket okozott, ez volt a természetes. Az biztos, hogy kicsit zsúfoltan voltunk.

Amíg nagymama le nem robbant, anyukám kb.gyerekstátuszban volt otthon, de ez inkább neki okozhatott problémát - már ha okozott, szerintem nem zavarta - nekem nem.

Nekem "csak" a szomszédban laktak és főleg a nagyanyám szeretett mindenbe beleszólni, folyton átjárogatott. Minden baj volt neki, miért az a ruha van rajtam, ami, miért vagyok itthon bugyiban és pólóban, nyáron hogy képzelem, hogy iskolásként, mikor semmi dolgom 10-11-ig alszom, mindig kritizálta, hogy nincs rend, ha mentem valahova szaladt a kapuhoz, hogy hova megyek, minek megyek és mindig egy rakat kéretlen tanáccsal látott el + a maradékot(száraz, penészes süti, több napos tészta, meg mindenféle, ami véletlenül sem kutyának való...) odaadta a kutyáimnak, akik évekig összefosták az udvart.

A nagypapámmal annyi baj volt, hogy nyitva hagyta a kaput és a kutyák meg kimentek és azért ő is szeretett etetni...

Pozitív hozadéka is volt amúgy, hogy a szomszédban voltak, mama elég sokat főzött és nagy veteményesük volt, ahova csak át kellett járnunk zöldségért meg gyümölcsért.

Hu, sajnos a saját nevemben nem tudok nyilatkozni, csak a barátnőmében.

Ők együtt laktak a szüleivel meg a nagymamájával.

A nagymama mindenbe beleszólt, pl este 6-ig lehet max fürdeni, fél 7-kor lehet utoljára kimenni a konyhába, ha becsukod a szobád ajtaját, akkor kinyitja, de random a wc és fürdő ajtót is képes volt rád nyitni és méregetni.

Én egyszer elmentem hozzájuk wc-re, 75 másodpercnél tovább voltam bent, és feltépte az ajtót, hogy maszturbálok-e..

Gyerekkoromban nem "volt" sok nehézség. Vagyis inkább én nem vettem észre, mert gyerek voltam. Inkább a szüleimmel voltak a konfliktusok. Pl mamám levitt valami nagyon büdös áztatott "gyógynövény" leveleket a pincébe. A pincébe, ahonnan napok múlva se jött ki a szag, mert nincs légmozgás...

Rám erőltetett jópár ruhát, amiknek csak már a bolti felpróbálásuknál is sírtam. De ő megvette és rám is adta.

Aztán ahogy tini lettem, mamám demens lett. Ezt meg inkább tovább nem részletezem... Éjjel kiabált, az szoba közepébe szart, hasonlók.

De mikor agyilag nem volt még vele baj, akkor is érzelmileg zsarolt, pl mikor nem akartam bérmalkozó lenni, s hogy ez neki mennyire fáj, meg hasonlók. (Gyerekkoromban is minden vasárnap elrángatott a templomban, hiába, hogy már akkor se hittem abban a Biblia nevű mesekönyven. Bár abban a szüleim is asszisztáltak.)

Nem nekem volt velük problémám,hanem a kedves apámnak.

neki ők voltak az anyós és após..

Szegény nagymamám,annyira rettegett apámtól,hogy mikor látta hogy

jön haza,rohant be a szobájukba, és ki se jött amíg el nem ment újra.

Pedig mamáék rengeteget segítettek anyuéknak, minket oviba ők vittek

a tesómmal, ők fűtötték a házat, rakták rendbe a kertet.

Anyáméknak már minden meg volt csinálva mire hazajöttek munkából.

Mégis mindig morgott rájuk apám,egészen addig míg el ne müldözte őket.

Nemsokára mamám meg is halt, papa még sokáig élt,egy lepukkant házban, és jött szegénykém hozzánk,mindig hozott valamit a kertből..

Őt szerettem a legjobban a világon, jobban mint a szüleimet.. :-(((