Ezt a helyzetet hogyan oldanátok meg? A nagyszüleim minden nap hoznák az ebédet, az anyám nem mondja meg nekik, hogy nem kell.

Én elolvastam. Sajnos mamád is abban szocializálodott, hogy az étel a szeretetnyelve. Ha amúg nem kártékony, domináns, akkor elfogadjátok, lefagyasztjátok, kerestek valamilyen szervezetet, rászorulóknak oda lehet adni. Rengetegen állnak sorba ételért.

Ha viszont a kártékony, zsarolós típus, akkor konfrontáció, nyomatékosítani a döntést, ha kell, előtte kidobni a kaját.

Fontos, hogy egyik esetben sincs dolgotok az ő reakciójával.

Ha van érzelmi tartalék, mindenki le tudja magában rendezni.

Az én mamám is mindig visz a tesóimnak enni. Amúgy is szeretett hozzájuk hordani mindig is, de nem nagyon ették meg, mert mindig volt más otthon. Aztán mindketten elveszítették a munkájukat, nem volt pénzük egy ideig és minden nap ment a kajával. Na, akkor volt ő a legboldogabb. Pedig 1000+1 dolga van amúgy emellett is és már 85 éves, panaszkodni is szokott, hogy mennyit dolgozik, de közben mégis látni rajta, hogy élvezi.

Persze ez az én mamám, a tiéd nem biztos, hogy ilyen, de azért írtam csak le, mert úgy gondolom van rá esély. Biztosan szeret valakiről gondoskodni és szeretnek ott lenni nálatok, azért mégse otthon vannak egész nap. Bár nem ismerem őket, szóval ezt te tudod.

Én azt javaslom mondd el neki azért, de nagyon kedvesen, hogy ne sértődjön meg annyira, az senkinek sem jó, szegény csak jót akar.

Szerintem a mamád csak szeretne fontos lenni nektek. Nem opció, hogy ti menjetek hozzájuk időnként vacsorázni? Közben pedig ha időnként nem lesztek otthon délután, akkor nem tudnak átmenni.

Anyukádnak kéne igazából megkérni, hogy ne hozzon kaját. Biztos tudnál kérni valamit a mamádtól, amitől érzi, hogy szükség van rá. Pl. hogy kössön neked egy sálat, vagy ilyesmi.

Nálunk is ez megy, csak anyósom csinálja mióta elköltöztünk saját lakásba. Mondtuk hogy nem kell mert mi is főzünk magunknak amit szeretünk, de nem állt le. Utáltam, hogy roskadásig tele a hűtő kettőnkre, dobáltuk ki.

Aztán feladtam, nem főzök egészségeset, nem foglalkozok már vele, elegem van. Ha szeretem amit küld megeszem, ha nem, akkor rendelek, eszek mást, és dobom ki az övét. Van hogy napokig, hetekig kerülgetjük a hűtőben, aztán dobom ki. Sokszor nem is ízlik, nem az én ízlésemnek való. Sokszor van benne üvegszilánk mert lepattan a tálak széle (remélem), láttam hogy kézzel szedi a tésztát stb.

A másik röhej, hogy még le is csesz hogy nemigaz nem mondjuk meg mit főzzön, találjuk ki, de nem fogja fel hogy SEMMIT, mert nem kell, nem kérjük. Mikor kész van és belenyomja a férjem kezébe, nem akarja megsérteni azzal hogy nem hozza el. De sokszor van hogy ő maga hozza el, ő be se jön sokszor, szóval az sincs mint a kérdezőnél hogy ürügynek használja a vendégeskedésre.

Nálunk inkább a saját látogattatására kötelezi vele a fiát.

Valahol sajnálom, de beleőszülök mert ez is erőszak akárhogy nézzük. És ettől nem lesz szimpatikusabb senki, hogy erőszakos, nem tudom miért divat ez az idősebb korosztálynál.

Sajnos tapasztalatból mondom hogy hiába mondod meg hogy nem kéritek, nem fogy el, kidobjátok stb, nem fognak leállni.

Szerintem ha valamelyiünk meghal esetleg elköltözünk egy ismeretlen címre, max akkor lesz vége.

Ha én veszem át a kaját, akkor és ott megmondanám neki, hogy amit főz, annak a legtöbbje megy a kukába, valószínű ennek is ez lesz a sorsa. Ezekkel a szavakkal venném át. Ha rendszeresen ezt hallja valaki, mikor átadja azt, amivel saját maga megdolgozott, akkor szerintem előbb-utóbb leszokik róla, hogy adjon.

AZ egy másik kérdés, hogy igazat adok azoknak, hogy lehetetlen elkerülni, hogy legalább valamennyire meg ne sértődjön. Úgyhogy erre előre készülj és ne vedd magadra. Mondjuk én férfi vagyok, én nem izgatom magam az ilyeneken, de tudom, hogy a nőket megviseli, ha megsértődnek rájuk.

Nincs a közelben valam olyan hely, ahol elosztogatják a kaját a szegényeknek?

Meglepődnék, ha nagyidat erről ész érvekkel le lehetne beszélni. Majd ha egészségileg már nem lesz a toppon akkor valsz. abbahagyja. De addig is jó lenne, ha olyan helyre kerülne, ahol megeszik. Oké, hogy nem a legjobb minőségű, de sokan biztos örülnének neki, akik még ennyit sem engedhetnek meg.

Esetleg nincs valami nyugdíjas szomszéd néni, aki amúgy sem tud főzni magára? Én ennek járnék utána. Valami olyan hely, ami útba esik rendszeresen valamelyikőtöknek, így minimális energiabefektetéssel oda lehetne vinni a fölösleget. Így legalább nem veszne kárba.