Halott nagyszülő megnézése?

Egyetértek, 33-as!

Azzal viszont nem értek egyet, hogy a háromból három kommentemet úgy lepontozták, mint a fene.

Hiszed vagy sem, nekem anno segített elfogadni a tényt, hogy meghalt az, hogy láttam. A temetés is könnyebb volt, mert tudtam, hogy amit temetünk, az csak egy test, egy üres báb.

Ha te nem szeretnéd, természetesen ne nézd meg. Úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

36-os!

Nálad az igazság!

Én egyelőre azt mondom, hogy egyik számomra közeli személyt sem szeretném látni így.

Sőt, a temetésre is szerintem csak úgy fogok elmenni hogy távolban jelen lennék, és a végén mikor temetik akkor lennék ott maximum.

Ezt azért gondolom jelenleg így, mert mikor mama testvérét temették akit nagyon szerettem, akkor már nagylány voltam, és végig sírtam az egészet, majd megfulladtam, próbáltam másra gondolni de nem ment. Dédit pár hónapra rá temettük, őt megnéztem, szegény olyan fehér volt és nyitva volt a szája, cseppet sem olyan volt mint aki alszik....

Ha mondjuk a nagyszüleimet vagy a szüleimet fogjuk sajnos egyszer temetni, akkor nekem az egy nagy trauma lesz.

Akkora fájdalom lenne hogy leírni nem tudom.

Én hiszek a halál utáni életben, de ez nekem sok.

Én úgy voltam vele, hogy ha nem látom, nem hiszem.

Úgy döntöttem megnézem apámat én le is fotóztam. Én így jobban el tudtam engedni, búcsúzni tőle.

Nem bántam meg , engem meg sem viselt, de kinek hogy.

10 éve még a gondolattól is rettegtem hogy egyáltalán a szüleim temetését intézzem.

Változik az ember de már én sem vagyok fiatal, talán emiatt volt könnyebb megnézni is.