Van ilyen helyzetben jó vagy rossz döntés?

Nagypapám kórházban van, kb. másfél hete. Idősek otthonából került át, sajnos mind tudjuk miért... Már nem eszik/iszik, nem ül fel, csak fekszik, nem kommunikál. Ezeket a családomtól tudom. Én már nem mentem be hozzá. 37 éves vagyok, világ életemben napi szintű kapcsolatban voltam a nagyszüleimmel, nagyon jó viszonyban voltunk. Én nem bírnám ki, hogy így lássam. Úgy érzem , "könnyebb" úgy elengednem, hogy még 1 hete beszéltem vele, és akkor még tudatánál volt, mondott pár mondott nekem, ami kedves volt, majd elmondtuk a másiknak, hogy sok puszit küldünk majd leraktuk a telefont. Utána lett rosszul 2-3 nappal később, most pedig már "csak várunk". Rengeteg sírok itthon, nagyon fáj, hogy már nem lesz az életemben, de egyszerűen képtelen voltam/vagyok bemenni, nem akarom így látni.

Mit gondoltok? Meg fogom valaha ezt bánni? Van jó vagy rossz döntés ha ilyen helyzetről van szó? A családban van, aki mélységesen elítél emiatt, de szerencsére pl. A szüleim és a férjem egyáltalán nem, azt mondták mindenki maga tudja, hogyan akar elbúcsúzni.