Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit tudnék tenni, de végső tehetetlenségemben úgy döntöttem, hogy leírom ide, hogy milyen helyzetben vagyok. Tudnátok tanácsot adni?

Az a helyzet, hogy a szüleim már régóta vitáztak, egészen kiskorom óta, és apám többször meg is verte anyámat

Ez teljesen beleivódott az emkékeimbe

Kb.1 éve megint megy a vita, de már egyre durvábban és teljesen tanácstalan vagyok. A szüleim hetente vesznek össze, édesanyám mindig sír, idegileg kivan és szerintem 1x idegösszeroppanást is kapott

Ahogyan írtam, újfent elkezdődött a veszekedés, a mai nap is megtörtént, de ma már fény derült bizonyos dolgokra

Elbeszélgettem édesanyámmal, és kiderült, hogy apám megint veri. Mindig én voltam az, aki lehiggasztotta őket

Ez szerintem teljesen embertelen és nem lehet már így élni. Traumaként kiskorom óta bennem maradnak ezek a dolgok. Teljesen kilátástalan a helyzetem, ugyanis van egy 16 éves testvérem (én 19 éves vagyok), aki nem sokat tud ezekből a dolgokból. Anya már teljesen ki van készülve, folyamatosan csak tűr és tűr, magábafolytja a dolgokat és azért küzd, hogy tesóm ne érezzen ebből semmit. Mint említettem, a mai nekem betett nagyon. Már érzelmileg teljesen elfáradtam, anyám azt mondta, hogy tűri amíg csak tudja, csak nekünk legyen jobb életünk. Nekem igazából voltak nagy terveim, idén érettségiztem nagyon jó eredményekkel, van egy nyelvvizsgám,1 szakmám, illetve az érettségim. Az volt a tervem, hogy orvos legyek. Rengeteget tanultam,6 tantárgyból kellett érettségiznem és voltak olyan éjszakáim, hogy inkább nem aludtam mert tanultam. Tudtam, hogy küzdenem kell a céljaim érdekében. Anya tudta, hogy mi a célom ezért tűrte a veréseket ( ezeket én ma tudtam meg). De nekem elegem van! Megfogalmazódott bennem, hogy ha én nem teszek semmit, akkor ez így fog menni még éveken keresztül és ez előbb vagy utóbb anyukám vesztét fogja jelenteni. Eldöntöttem, hogy feladom az álmaimat és inkább elkezdek dolgozni, csak azért, hogy ha már nekem nincs normális életem, akkor a testvéremnek legyen az. Felvettem ma a veszekedést hangfelvételre. Kihúztam anyukámból azokat a dolgokat amiket titkolt előlünk. Rajta van a felvételen az, hogy apám veri és hogy inkább tűri csak nekünk legyen majd jobb életünk. Itt most a jobb élet alatt nem az anyagi helyzetet értem, hiszen azzal nincs baj, hanem azt, hogy nem kell majd veszekedésben élnünk. Szóval a hangfelvételekkel a kezemben arra gondoltam, hogy felveszem a kapcsolatot a helyi gyámhatósággal, és rákérdezek, hogy mit tudnék tenni. Ha 1 hónapon belül találnék munkát, és bebizonyítanám, hogy ez nem megfelelő körülmény egy 16 éves számára, akkor talán lehetnék én a gyámja. Inkább feladom az álmaim és elmegyek dolgozni, csak hogy eltartsam magam és a testvérem. Ez az elhatározásom, mert ha én nem vetek ennek véget, akkor senki nem fog. Ezt már nem lehet tovább húzni! Nem akarom látni ahogy édesanyám szenved. Már felfordul a gyomrom és folyton azon járnak a gondolataim, hogy mikor jön az újabb veszekedés. Mennyi esély lehet arra, hogy érettségivel, szakmával illetve nyelvvizsgával a kezemben el tudom tartani magam és a testvérem? Ha kijelölnének engem a testvérem gyámjaként, akkor talán anyám is rájönne, hogy véget lehet ennek vetni. Tudom, hogy most akkoe fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy miért nem hagyja el szimplán apámat. Azért, mert ő értünk küzd! Abban a hitben van, hogy még bírja pár évig. Illetve szerintem ennek már pszichológiai háttere is van. Egyszerűen nem érez magában annyi erőt, hogy végetvessen ennek. Ezért akarok én! Sajnálom, ha összefüggéstelen lett az írásom, de még zaklatott vagyok a történtek miatt és csak jár az agyam, hogy mit tegyek. Van rá esély, hogy találok munkát és engem jelölnek ki gyámnak? Egyszerűen ki akarok törni ebből a közegből és tesómat is vinni akarom. Köszönöm ha elolvastátok! Szerintetek mi tévő legyek? Ha lenne elég erőm hozzá, akkor végig tudnám csinálni és jó megoldás lenne?



Keress kérdéseket hasonló témákban: család, bántalmazás, döntés, kilátástalanság

 2017. júl. 5. 23:38  Privát üzenet  

A válaszok
1 2 3

Ha jól olvasom akkor most te azt tervezed, hogy 19 évesen bíróság előtt meghurcolod anyádat akit apád éveken át testileg és lelkileg is bántott, és bíróság előtt kijelented, hogy anyád alkalmatlan arra, hogy a 16 éves testvéred gyámja legyen. Anyád mellett ott áll majd apád is akit szintén meghurcolsz, hogy ő is alkalmatlan szülőnek ahogy anyád is. Egyszerűsítve eddig apád bántotta, de most te is bántani akarod anyádat lelkileg. (hát okos nem vagy)

Nem lenne inkább jobb megoldás az, ha anyudat végre rábeszélnéd, hogy lépjetek le? Azt mondtad az anyagiak nem akadály. Akkor keressetek albérletet, menjetek oda hárman. Anyád adja be a válópert, és minden egyes verés után hívjon rendőrt. Miért nem kezdtek új életet inkább??

ÍGy az álmaidról sem kéne lemondani.

Amúgy meg 19 évesen hol keresel majd annyit, hogy lakást bérelj, és a tesóddal együtt magadat is eltartsd? Azt már meg sem kérdezem, hogy anyudat meg ott hagynád a pokolban?



A válasz 81%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 79%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/23Időpont 2017. júl. 5. 23:47 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Az az igazság, hogy én már csak véget szeretnék ennek vetni és nem szeretném ha a testvérem is keresztülmenne azon amiken én.

Számtalanszor próbáltam már rábeszélni anyámat, de egyszerűen nem megy. Ezért írtam, hogy kénytelen vagyok én lépni.



# 2/23Időpont 2017. júl. 5. 23:51 Privát üzenet
Teljesen mindegy mit gondolsz. Ha ezt csinálod, akkor te is belerúgsz anyudba. A tesód 16 évesen nem analfabéta gondolom, így ő is pontosan tudja mi zajlik a 4 fal között. Elmehetne diák melózni, és 2 év múlva le is léphet. Ha már 16 évet kibírt , kibír még 2 évet. Neked esélyed sem lesz a gyámság megszerzéséhez, nem csak mert nem fogod tudni megteremteni amit kell, hanem mert ez ügy nem pár hónap alatt zajlik le, hanem sokszor 3-4 évig is. Főleg ha anyud és apud megtámadják a panaszodat. Egy biztos. Ha ezt megteszed, anyud benned is csalódni fog. Most komolyan. Te miért akarod őt bántani? Nem elég, hogy apád kínozza?

A válasz 64%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 79%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/23Időpont 2017. júl. 5. 23:55 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

De igen, elég!!!

Nem bántani akarom, hanem pont hogy kimenteni. Ha nem csinálok semmit, akkor minden marad így. Egyszerűen nem tudom rábeszélni anyát a költözésre.



# 4/23Időpont 2017. júl. 5. 23:59 Privát üzenet

Anyád hosszú éveken át tűrte a verést és a megalázást, csak hogy a tesód viszonylag nyugodt életet éljen te pedig tanulhass.

Ezt azzal hálálnád meg, hogy elveteted a gyerekét és magára hagyod.

Nyilván, ha lelépett volna kiskorodban apátoktól, akkor nem tehetnéd meg, hogy orvosnak tanulj, talán az érettségiig sem jutottál volna.

De anyukád feladta a saját életét és boldogságát, hogy te elérhesd az álmaidat.

Erre 20 év után kijelented, hogy inkább játszod a hőst, szemétbe vágod anyád áldozatát amit értetek hozott, és lelépsz a tesóddal, hogy ne lehessen belőled az, akiért anyád küzdött, és a tesódnak se lehessen jövője.

Nem vagy okos gyerek, kár volt rád pazarolni anyukádnak az energiáját...

Ennél ezerszer célravezetőbb és egyszerűbb megoldás is létezik arra, hogy segíts magatokon, de ha nem gondolkozol, akkor nem fogsz rájönni. Picit erőltesd meg magad, ne drámázz, hanem GONDOLKODJ.



A válasz 36%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/23Időpont 2017. júl. 5. 23:59 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem nagyon nem kerek ez a történet. A családon belüli erőszaknak vannak nyomai, elképzelhetetlen, hogy ti a húgoddal nem látjátok/halljátok, nem is sejtettétek, mi zajlik, mint ahogy az is, hogy titeket soha semmilyen atrocitás nem ér egy olyan embertől, aki rendszeresen veri a feleségét. A körítés meg egetverő marhaság, beleértve azt, hogy ayád "értetek küzd" pofozózsákként, meg azt is, hogy te "inkább feladod az álmaidat." 19 évesen, mindenféle szakképzettség nélkül, egy nyomorult érettségivel meg egy darab (gondolom, középfokú angol, ami kb. mindenkinek van) nyelvvizsgával mire számítasz, mit dolgozhatnál, amiből két embert eltartasz?:-)

A válasz 73%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 66%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/23Időpont 2017. júl. 6. 00:01 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
... és ha ott hagyod az iskolát, és egy másfél-két évig húzódó bírósági procedúrával elveteted anyádtól a gyerekét, aztán elrángatod egy albérletbe, ahol majd küszködtök a háromműszakért kapott 100 ezer forintodból, miközben apád otthon veri tovább anyádat, akkor mi lesz jobb?

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/23Időpont 2017. júl. 6. 00:01 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Tegyen feljelentést a rendőrkapitányságon mivel ez bűncselekmény.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 62%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/23Időpont 2017. júl. 6. 00:05 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

"De anyukád feladta a saját életét és boldogságát, hogy te elérhesd az álmaidat. "


NEM! Ne essünk már bele ebbe a patetikus csapdába! Anyuka hagyja magát verni (ha igaz egyáltalán a sztori), mert nincs ereje kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. Nagyon nehéz, tudom, segítség kell neki, de semmi köze ennek az önfeláldozáshoz, a gyerekek érdekéhez. Miért lene jó bármelyik gyereknek ilyen családban felőni? Egyetemet lehet végezni egyedülálló szülő mellett, kevés pénzzel is, ha jó feje van a gyereknek és odavaló, ehhez nem kell egy erőszakos apával maradni - akinek mellesleg tartási kötelezettsége van.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 66%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/23Időpont 2017. júl. 6. 00:11 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Igaz, elég nagy hülyeségnek tűnik így visszaolvasva, de nekem ez most sok volt.

Ilyen helyzetben nagyon nehéz normálisan gondolkodni és értelmesnek maradni.

Az lesz az első, hogy megnyugtatom magam, aztán le fogok ülni a tesómmal és anyámmal megbeszélni a dolgot.

Valahogy ki kellett írnom magamból.



# 10/23Időpont 2017. júl. 6. 00:15 Privát üzenet
1 2 3

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Édesanyámmal élek, amióta élettársával összeköltöztek lelkibajom van, mert mindig engem csesztet (az élettársa). Gondolkodtam már hogy apámhoz költözök . Megtehetném? Mert már nem sokáig bírom .15F
Szörnyű dolog történt velem a párom távolléte alatt, nem bírom feldolgozni elmondjam neki, vagy mit tegyek, gondolkodtam azon hogy elszököm az országból de szeretem és imádom a többi lent.!?
Mit tegyek, ha az apám össze vissza mászkál a házban nincs 10 perc amikor egy helyben tudna maradni és hiába mondom neki, egérfogókon gondolkodtam talán akkor tanulna a leckéből?
Anyámmal folyton megbántjuk egymást! Már az öngyilkosságon gondolkodtam! Mit csináljak?
Van egy lány aki nagyon tetszik, és mostanában nagyon sokat beszélgetek vele, és azon gondolkodtam, hogy most lesz a névnapja és meglepem egy szál rózsával, elmegyek hozzá vagy...
Egy férfinek miért kell féltékennyé tenni egy olyan nőt aki tetszik neki és tudja hogy a nőt idegesítheti ezzel? Mire jó ez? Már azon gondolkodtam ezzel akar lekoptatni!

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!