Az időseket tisztelni kell a koruk miatt?

Szerintem ez túl nagy általánosítás. Rengeteg olyan idős ember van a környezetemben, akit nagyon tisztelek, mert kiérdemelték azt és nem szimplán a korukkal. Ellenben olyan idősek is vannak a környezetemben, akiket gondolkodás nélkül elküldenék melegebb éghajlatra és csak azért nem teszem ezt, avagy csak udvariasan, mert idősek.

Falun élek, itt ez általános.

Az egyik nagymamám a "megmondók" közé tartozik, mindenkinél okosabb, minden legyen úgy, ahogy ő mondja. A ritka látogatásoknál kibírom, hogy ne szóljak vissza, vagy csak udvariasan, a többit meg mondja a szomszédoknak.

A másik nagyim sokkal fiatalosabb, mondhatni "családközpontú". Teljesen más, nem olyan konok vén szipirtyó. Kedves, érdeklődik, mindent megtesz értünk. Ha kiejtek valamit a számon, eltelik fél óra és azzal hív vissza, hogy teljesítette. A jó múltkor felhívott, csak érdeklődött, hogy mi a helyzet, én éppen itthon voltam a szüleimnél és elkotyogtam, hogy tökre ennék palacsintát, de én béna vagyok hozzá. Rögtön rávágta, hogy majd ő süt nekünk, pedig nem ez volt a szándékom vele. Egy arany lelkű, ízig vérig nagyi, jobbat kívánni sem lehetne! :)

A szomszéd néni egy egyedülálló 70-es néni. Mindig érdeklődik, ha összefutunk az udvaron, kedves. Szurkolt az államvizsgámon és a felvételinél... Anyunak megsúgta, hogy még imádkozott is értem, de el ne mondja nekem, nehogy flúgosnak tartsam. :D Amikor megtudta milyen eredménnyel végeztem, szedett egy csokor virágot a kertjéből és áthozta nekem, gratulált. Tudja, hogy szeretjük a szőlőt, de nálunk nem marad meg, neki van földje, szőlővel, ha terem minden héten hoz egy csomót. Ha télen esik a hó és anyuék csak későn értek haza, mire itthon voltak a néni ellapátolta előlünk a havat, máskor cserébe mi neki...

Egy másik szomszéd néni minden tavasszal megkért anno, amíg otthon laktam, hogy csináljak néhány fényképet a kertjéről és küldjem el az unokáinak e-mailben ("számítógépes levélben" :D). Igazán nem nagy dolog, de utána kaptam egy csokor friss virágot, majd néhány nap múlva egy rakat csokit, anyuék pedig legalább havonta kapnak friss virágot.

Persze szipirtyók is vannak itt bőven, régen rengeteget buszoztam. Aki könyékkel törte magának az utat, azt már sokszor csak azért sem engedték fel a fiatalok előre. Gondolkozás nélkül átengedem a helyemet az idősebbeknek, ha úgy ítélem meg, hogy szüksége van rá, jól esne neki. Ha ez elvárás, szúrós szemmel néz, netán még meg is szól, akkor felőlem fel is fordulhat ott mellettem. Max akkor adom át a helyem, ha már kezdődik a "felfordulási procedúra".

Ergo a tisztelet szerintem nem a korral jár. Egy alap tiszteletet és távolságtartást minden idős megérdemel, de csak addig a pontig, amíg nem azt érezteti, hogy mi csak a kis csicskásai vagyunk, ő a nagyöreg.

Senkit se KELL tisztelni. A tiszteletet ki kell érdemelni, kierőszakolni nem lehet, tök mindegy, mennyi idős az illető, nem kell a kora miatt tisztelni valakit. Aki meg megérdemli, úgyis tisztelni fogják, akárhány éves is. Vannak idősek és fiatalok is, akiket tisztelek, de ehhez a koruknak nincs köze, hatalmas butaság lenne ehhez kötni. Megöregedni nem egy döntés, nem egy érdem.

Viszont azt kortól függetlenül mindenki megérdemli, hogy tiszteletben tartsák, mint embert, de ez nem egyenlő a tisztelettel.

A tisztelet valaminek az eredménye, egy sosem látott idegent nem fogok tisztelni, lehet akárhány éves. Ez nem így működik.

És mi is ilyenek leszünk. Az idősek nem azért ilyenek, mert szemetek, hanem mert idősek. Nem hiába hívják második gyermekkornak. Anyukám meséli, mennyit panaszkodott korábban (20-30 éve) nagymamám a dédim miatt, milyen nehéz vele, és most ő ugyanazokat eljátssza anyukámmal. Észre sem veszik, hogy bosszantó, furcsa dolgaik vannak, ha tudnák, nagy részük nem így viselkedne. Nem szándékosan vannak a legtöbbször a fiatalok terhére, hanem sajnos az a helyzet, hogy maguk sem tudják, hogy a viselkedésük gondot okoz. Pont úgy, ahogy egy kisgyerek sem tudja.

A korukat ebben az esetben nem tisztelni kell, de enyhítő körülményként érdemes figyelembe venni. Persze vannak idősek, akikkel sosincs semmi gond, ha családban csupa ilyen él, akkor szerencsések vagytok. De sajnos én már láttam közeli, szeretett rokont pár év alatt kifordulni korábbi énjéből, a végén, halála előtt már a környezetét sem ismerte föl szinte, nem értette a pénz értékét (a fiatalsága idején érvényes árak jártak a fejében), nem figyelt oda a higiéniájára, pedig fiatalon tip-top asszony volt. Szomorú, de ez van, és sajnos nagy eséllyel mi is ilyenek leszünk, ha megérjük. :(

szerintem a tiszteletet sokan összekeverik az udvariassággal.

Múltkor egy bácsi szó szerint rám üvöltött a trolin, hogy na mivan, leszáll??? Mindezt úgy, hogy én az alsó lépcsőn álltam, a mellettem lévő lépcsőn volt csak hely, és ő FEL akart szállni. MOndom nem. Erre elkezd felfele tolni, és kor ide, kor oda, megkérdeztem, hogy ugyan már miért nem odaszáll, ahol van hely??? Erre lesett? most komolyan azt várta, hogy leszálljak, hogy ő tovább tudjon utazni, mert ő idős? Vagy egy néni is beszólt múltkor, ráadásul ő inkább az az 50-es korosztály volt.

Vártuk a villamost, megállt, a hölgy és én ugyan annál az ajtónál akartunk felszállni, ugye az ő oldalán szálltak le, én gondoltam addig felszállok. Elém ugrott, előttem szállt fel. Nem lett volna gond, mondom jó. Erre még hátra szól, hogy érkezési sorrendben jó? Mert ő volt ott előbb. Erre eldurrant az agyam, mondtam, hogy elnézést, nem tudtam, hogy sorszám van a megállóban, hozzátettem, hogy szaladjon nyugodtan üljön le, nehogy elvigyék azt az egy helyet.

Erre jött a szokásos duma, hogy majd ha az ő korában leszek.... Én ezt nem szeretem, és megkérdeztem, hogy miből gondolja, hogy csak az ő korában lehet valaki beteg, sérült, sánta, én nem lehetek terhes? rosszul stb... erre már nem szólt.

És nem udvariatlan vagy tiszteletlen vagyok, de sokszor azt tapasztalom, hogy sokan azt gondolják, hogy azért mert a lánya lehetnék, attól bármit megengedhet magának.

Én azt gondolom a tiszteletet ki kell érdemelni, nálam a kor nem ok a tiszteletre, hanem csak az udvariasságra, arra is csak akkor, ha megérdemlik, és ő is udvarias velem, szerintem oda-vissza kellene, hogy működjön.

Gond nélkül átadom a helyem, ha kell, kisgyerekeseknek, időseknek, látássérülteknek, kismamáknak, de nem állom, ha valaki előjognak tartja a korát vagy az állapotát.

Most le lehet pontozni nyugodtan, akkor is tartom a véleményem.