Az időseket tisztelni kell a koruk miatt?

Szegények takarójával takarózik az, akinek az az egyetlen egy mentsége önmagára nézve, hogy őt ha másért nem, hát akkor a koráért tisztelni kell.

A tiszteletet kölcsönösen ki kell érdemelni.

Ugyanúgy gondolom, mint itt a többség. A kor nem érdem, hanem állapot. Tehát nem fogok valakit csak azért tisztelni, mert a múlt század elején született és van olyan szerencsés, hogy még mindig él, de tisztelem azt a tíz éves gyereket, aki addig küzd egy halálos betegséggel, míg túléli.

Anyámmal elég sok konfliktusom van, tulajdonképpen bármi, amit nem úgy csinálok mint ő, az elítélendő és szar. Na, ezt nem viselem el, és ennek hangot is adok. Szerinte szándékosan ellenkezem, szerintem meg van saját véleményem, ami többnyire nem egyezik az övével, de ilyen alapon akkor ő is állandóan ellenkezik velem. Viszont szerinte nekem akkor is igazat kellene adnom neki, ha nincs igaza, mert ő az anyám és idősebb. Képtelen felfogni, hogy ez minden, csak nem érv. Vannak ilyen "megdönthetetlen" hülyeségei, hogy "mégiscsak az apád", "mégiscsak az anyja", és mindezt olyan emberekre mondja, akit ugyanúgy elítél a tettei alapján mint én, de szerinte maga a tény, hogy idős meg szülő, az tiszteletet érdemel, akkor is, ha egy akkora tetű valaki, hogy még arra sem érdemesíteném, hogy leköpjem.

Ahogy nézem, nála a nőnemű testvérei mind kiállhatatlan szipirtyók, és tulajdonképpen ezt maga is elismeri, sőt, ő is szidja nekem őket, hogy kétszínűek, pletykásak, mégis, telefonban tök mézesmázos velük. Ha megkérdezem, hogy miért alakoskodik, akkor azt mondja, hogy ez az "udvariasság". Viszont sajnos azt látom, hogy ahogy öregszik, kezd pont olyan szipirtyó lenni mint a nővérei. Mindenkiben a rosszat keresi, mindenkit szid, állandóan panaszkodik, csak az a fontos ami vele történik. Fiatal korában is ilyen volt, csak most hatványozottan jelentkezik nála, sőt, amióta a nagyapám meghalt, nincs kivel veszekednie, így ha találkozunk (napi kétszer :-() én hallgatom a hisztijeit. Legutóbb annyira felbosszantott az alaptalan gyanúsítgatásaival - konkrétan azzal, hogy biztos azért mondom, hogy szarul vagyok, hogy ne kelljen segíteni neki - hogy azt mondtam a gyerekeimnek, hogy lőjenek le ha én is ilyen gonosz és kiállhatatlan öregasszony leszek. Neki mindig jobban fáj, neki mindig rosszabb, ő a világ mártírja. Szerinte tiszteletlen vagyok, ha azt mondom, addig nem tud rajta senki segíteni, amíg ő semmit sem tesz, ill. tesz, csak olyat, amivel ront a helyzetén. Viszont tisztelem a gyerekemet azért, amit elért viszonylag fiatalon, még akkor is, ha az egy "haszontalan" ügyességi sport, mert rengeteg időt és energiát fektetett bele. Pedig fiatal...

nekem is van ilyen, boltba egyszerre erunk kasszahoz, intek, neni mosolyog, erre a ferje nekem all, megmondtuk neki varjon meg kint ahol nincs kamera, sehol nem volt mar, persze anyuka csititotta :D

buszon, utolso megallo, veg elott fel busz leszal, en bedobom a taskam a leszalo hejere, de lefutottam ugy konyebben ment a sor, vissza, az oreg belem all mit kepzelek?! mert h o le akart ulni, en meg oda teszem a taskam :@ kiosztottam...

amugy inkabb joba vagyok, ahogy az 1. nel latszik elozekeny is vagyok, nem egyszer csomagot is segitek nekik, de azt h pofatlan modom beszoljank senkinek nem engedem!

Tudom, hogy nem leszek népszerű a válaszom miatt, nagy divat most leszólni az időseket, anyóst, apóst, de

kérdező, belegondoltál a másik oldalba is?

"a szüleim is az idős korba lépnek...egyre rugalmatlanabbak"

Igen. Idősebben nehezebben változik az ember. Másrészt valószínűleg te is egyre több mindenben vagy más véleményen, mint a szüleid és egyre inkább ragaszkodsz a saját véleményedhez.

"Férjem nagyszülője" "De egyébként is egy folyamatosan kritizáló, beszólogató személyiségű ember."

Ezt nem a kor teszi.

Bizonyára ilyen volt fiatal korában is, csak akkor te nem ismerted.

"Az én nagymamám is, viszem hozzá a babánkat..."

Talán arra vágyott a nagymamád, hogy őt látogasd meg.

Te a gyerekedről szeretnél beszélni, a babádat viszed, a babádról beszélnél, nagymamád szeretné, ha meghallgatná valaki, elmondhatná valakinek a dolgokat, amik érdeklik, amik foglalkoztatják.

"Anyósommal sem lehet beszélni..."

Amennyit írtál, abból nem szűrhető le, hogy egyszerűen makacs, vagy csak szeret mindenben ellenkezni (ez is olyan tulajdonság, ami már fiatal korától megvan, nem idős korban szerzi az ember), vagy csak anyós-meny ellentétről van szó.

"De az utcán is ezt látom. A minap beparkolnék egy ÜRES helyre, ott áll egy idős nő és keresi a kulcsát..."

Igen, állnak gyalogosok a parkoló helyeken. Idősek is, fiatalok is. A fiatalok sem jobbak. Zsúfolt parkolóban sem állnának el a parkolóhely közepéből, mert ők ott beszélgetnek, cigiznek. Vagy anyuka ott igazgatja a gyereke ruháját, fésülgeti a gyerek haját.

Gyerekesek egyik kedvenc szokása, hogy 2 parkolóhelyre állnak be, mert a gyerek így tud kényelmesen kiszállni.

Pont itt a gyakorin volt régebben erről kérdés és a válaszoló kisgyerekes anyukák java része jogosnak és neki járónak érezte, hogy ő 2 helyet foglaljon el az autójával, mert ő gyerekkel van. Ezek alapján minden kisgyerekes autós anyuka bunkó? Ugye nem.

"Régebben, külföldön egy öreg néni..."

Külföldön is és itthon is vannak bunkók. Idősek is, fiatalok is.

A 90-es évek végén a privatizációkor több francia cég lett a vidékünkön. Mindegyikbe jött 1-2 francia. 25-35 közöttiek. Fel voltak háborodva, hogy itt szinte senki nem beszél franciáiul. Nem, ne ők tanuljanak meg magyarul, ha már itt lesznek 3-4-5 évig. A magyarok tanuljanak meg franciául.

Mennyivel jobbak ezek a fiatalok, mint az általad említett időd néni?

Arról már nem is beszélve, hogy milyen lekezelően, lenézően viselkedtek a magyarokkal.

"De a boltban, a liftnél, a parkolóházban, akárhol, agresszív, kötekedő, rosszindulatú öregekkel találkozom."

Mint ahogy fiatalokkal is.

Nemhogy előre engednék az időseket, mozgáskorlátozottakat, hanem szinte fellökik őket, úgy tolakodnak be a liftbe, az ajtóhoz. Beszólogatnak az időseknek, vagy egymás közt tesznek hangos megjegyzéseket rájuk.

"Persze van kivétel, de ritka a kedves öreg néni/bácsi."

Ugyanúgy a kedves, ne adj Isten még udvarias fiatal is.

Érdekes, hogy csak az időseknél vetted észre a rosszindulatú, kötekedő embereket, a fiataloknál, középkorúaknál nem.

Pedig van mindegyik korosztályban ilyen is, olyan is.

Pont hétvégén futottam bele egy hasonló sztoriba, középkorú nővel. A belvárosba mentünk bevásárolni, egy viszonylag forgalmas helyre. A zöldséges előtti parkolót a szállítási napokon elbarikádozzák ládákkal, mert ugyan ki van téve a parkolni tilos tábla, senkit nem hat meg.

A maca magasról tojt rá, beállt keresztbe a böszme nagy autójával a két láda közé, amire én is magasról tennék, ha mellette legalább el lehetett volna járni. Egyik oldalon az autója s*gge, a másikon 25 centis padka. Döntsem el, hogy megpadkázom a felnimet, vagy végighúzom az autóját. Ha az enyém nem járna pórul szintén ilyen helyzetben, akkor simán megtenném. Vártam vagy fél percig türelmesen, hátha SOS volt és rohan a gazdája. Nem. Mögöttem már három autó jött össze ennyi idő alatt is, akik szintén egyre türelmetlenebbek voltak, hát rátenyereltem a dudára és le sem szálltam róla addig, amíg meg nem jelent a maca kényelmesen sétálgatva az autója felé. Még nekiáll veszekedni, hogy én köcsög kis csitri, miért nem tudok várni 5 percet, amíg ő kijön a zöldségestől. Mivan hozzánőtt a kezem a dudához?

Na ilyenkor nekem sem kell több... Ha ő jogot érez arra, hogy így beszéljen velem, csak azért mert idősebb és böszme autója van, akkor nekem miért ne lehetne jogom visszabunkózni? Még a mögöttem álló autóból is kiordított egy pasas, hogy inkább nézzen magába és tolja odébb a s*ggét végre.

Fel is idegesített, de ebből azért nem vonnék le olyan következtetéseket, hogy minden középkorú nő bunkó. :)

A minden kisebbségi köcsög sztereotípia is él, de erre is van ellenpéldám. Jó múltkor buszoztam. Kisebbségi anyuka egyedül utazott egy csomó cuccal és három gyerekkel, babakocsival. Elképzelni sem tudom egyáltalán hogy szálltak fel. Leszállásnál mindenki eltűnt a környékéről sebtében, ő nem szólt egy szót sem senkinek, ellenben amikor megkérdeztem, hogy segítsek-e valamiben, akkor nagyon hálás volt és vagy 5-ször megköszönte a kedvességemet.

én is egyetértek. a kor állapot, nem érdem. én sem tisztelek senkit csak a kora miatt, vagy neme miatt.

pont ezért nem nagyon megyek már nagyszüleimhez, mert mindenbe beleszólnak, kritizálnak, okoskodnak, miközben a világ már rég elszaladt mellettük, egyáltalán nincsenek képben, és csak butaságokat hordanak össze.

rájuk kell hagyni, fontosnak akarják érezni magukat, frusztráltak, mert megöregedtek, a fiatalok mások, sokszor okosabbak stb.

Lehet azt mondani, hogy csak a kora miatt nem tisztelek valakit, de kérlek, két szempontot vegyél figyelembe.

1. Te is leszel még az ő helyében.

2. Ha nem ismered, nem tudsz róla semmit, akkor gondolj bele: ő már végigdolgozott x évet, sokat, jó eséllyel sokkal keményebben, mint te valaha, és nem tudhatod, hogy valójában mit köszönhetsz neki. Lehet, hogy a házat, amiben élsz. Lehet, hogy a békét, amiben élhetünk. Lehet, hogy gyermekkorod kedvenc cipőjét. Jó eséllyel többet tett le az asztalra, mint te. Munkában, adóban, társadalmi hozzájárulásban. Te azért járhattál iskolába, mert ő dolgozott és befizette az adót. Gondold át még egyszer,pls.