A nagypapa nem igazságosan ajándékozza a gyerekeket?

Én kimaradnék a dologból. És nagyon vigyáznék, hogy ne említsem a fiamnak, hogy azt akarom, hogy az egyenlőség nevében kicsesszenek vele.

En megmondanam az apamnak, h ez igy nem franko. Inkabb egyiknek se adjon, minthogy ilyen kulonbseget csinaljon, mert ez a gyerekek koze is eket ver...

Igazságosság...Sajnos a szeretet és ragaszkodás,ennek kimutatása nem parancsszóra történik. Ha a fiadat jobban szereti, ő közelebb áll hozzá, ez van. Kár is szítani a feszültséget. Azért mer vér, még senki nem lesz jobb ember, vagy igazságosabb.A lányod távol áll tőle, ritkán találkoznak , alig beszélnek. Akkor miért is kellene mindig rá is gondolnia ugyanolyan mértékben? Csak mert unoka? Nincs ezzel gond, amíg viszonzást nem vár olyan mértékben, mint a fiútól. Engem se szeretett a nagyanyám, csak megtűrt, nálunk unokatesóm volt az isten. Érdekes módon azt meg elvárta, hogy írjak neki, hívjam, foglalkozzak vele annyit, amennyit ő jónak gondolt. Annyi volt a "bűnöm (mi egykorúak vagyunk), hogy én nem a kedvenc lányától születtem, hanem csak a másiktól. Hát én meg akkor, amikor már ezeket a dolgokat felfogtam, megtanultam elengedni.Rinyált, hogy nem hívom? Ki nem sz..ja le, hívogassa a kiskedvenc! Segítséget vár? Rossz ajtón kopogtat, ki mint vet,úgy arat! Elérte, hogy egy idegennél is idegenebbként kezeltem, mert egyszerűen nem jelentett többet számomra,és még csak nem is értette, hogy miért...Nem az én veszteségem volt, elhiheted! Tanítsd meg a lányodnak, hogy ettől még nem dől össze a világ, olyanokra ne pazarolja ő se az idejét, energiáját, aki nem érdemli meg, a vér ugyanis nem minden.

Én szolnék neki hogy nem okés amit csinál .vagy egyformán ad vagy sehogy .

A lányod egy felnőtt nő, aki tud pénzt keresni. Ideje lenne saját lábra állítani, aminek az elérésében jó úton van az apád, de te visszahúzod azzal, hogy egyenrangúan kezeled egy 12 évessel. A felnőttek nem csinálnak ügyet mások felköszöntéséből, adnak egymásnak egy tábla csokit, és kész. De egy gyerek életében nagyon sokat jelent ez a nap. A fiad meg ki van szolgáltatva a felnőtteknek, nem tud pénzt keresni. A 2 évvel ezelőtti eset nem volt igazságos a nagypapi részéről, a mostani igen.

Szerintem a papa úgy ajándékoz, ahogy a szíve diktálja neki. A 12 éves fiutol több szeretetet, érdeklődést kap, mint a 19 éves lánytól. Nem a papa a hibás, esetleg a lányt meg kéne győzni, hogy többször nézzen rá a papára, persze ha csak pénzugyi érdekből teszi, az nem sokat ér. Az az igazság, hogy teljesen megértem a papa viselkedését. Nem kötelező pénzt adnia, pláne nem bármiféle viszonzás nélkül. A fiad szereti őt, a lányodat meg nem érdekli a nagyapja.

Egyik mamam nekem is ilyen volt. Nekem minden szulinap, nevnap, karacsony, husvet stbre hozott ajandekot, mig tesomnak csak a "szemelytelen" unnepekre (azaz ami nem csak es kizarolag rola szol), azaz karacsonyra es husvetra kapott egy kis csokit vagy valamit. Neki igy volt megszokva, mert 7even keresztul csak engem ajandekozott, aztan megszuletett a tesom es ot valahogy elfelejtette, vagy nem is ertem. Szuleim megmondtak neki, hogy na innentol vagy mindket gyereknek hoz, vagy ha nem akar tesomnak, akkor inkabb egyikunknek sem, mert igy nem igazsagos. Azota mindkettonknek hoz. (19,12evesek vagyunk)