Időskori leépülés mennyire gyakori a családotokban?

Négy nagyszülőmből kettő él még, 85 pluszosak, nagyjából ellátják magukat, igaz már nem igen járnak ki, szóval bevásárlásban, ügyintézésben segítünk. De amúgy megfőznek, rendben tartják magukat. Nagyapámnak a házimunkában segítünk kicsit többet,mégiscsak férfi(de nem lepné be a kosz nélkülünk sem).

A másik két nagyszülőm is 80 felett halt meg. Őket se kellett ápolni, haláluk előtt voltak kórházban csak(néhány napot).

Szellemileg mindenki rendben van, akik már nem élnek, azok is a halálukig tiszta tudatúak voltak.

Amennyire tudom, a dédszüleimnél is így volt.

Remélem szüleimnél, illetve majd annak idején nálunk is így lesz, az egyik legnagyobb félelmem, hogy évekig szenvedni kell a halál előtt.

Igazából nem ismertem sok idős rokont. Apainagymamám már meghalt mire születtem de őt kellett pelenkázni is, élete végét márkórházban töltötte. 90-valahány éves volt, amikor meghalt. Másik nagymamám a 70-es éveiben van, egészségileg teljesen oké, nem szokott beteg lenni, ellátja magát. Szellemileg sincs vele baj szerintem, bár ő amúgy is eléggé elzárva él egy kis faluban, nem tud sokat a világról. Viszont nem szenilis.

Akitől félek, az az apám. 67 éves, alkoholista, valószínűleg a 40 éven át tartó intenzív piálás meghozza az eredményét. Már szenilis, többször volt hogy nyitva felejtette az ajtót, egyszer felrobbantotta a cserépkályhát, szóval előreláthatólag le fog épülni.

Nálunk 3 nagyszülőm rákban halt meg, mamám még él,viszont kezd tipikusan megkeseredett öregasszonnyá válni,pedig még fiatal (68 éves). Igaz,hogy egyedül él,de teljesen ránk telepedett. Napi 1-2òrát beszél anyummal telefonon +heti 1x 2x megyünk hozzá,de mindig hisztizik,ha esetleg 2-3havonta eltelik úgy egy hétvége,hogy nem megyünk hozzá,akkor öngyilkossággal fenyegetőzik. Én 22 vagyok, hugom 19 de azt is elvárná,hogy a párunkat vigyük magunkkal minden hétvégén,amikor megyünk hozzá. (Neki egyébként 18 évesen már gyereke volt,nem járt soha a nagyanyjához,de nem tudja elfogadni,ha mi nem megyünk hétvégén,csak anyumék)

Amùgy ellátja magát rendesen, csak sajnos minden moslékot összefőz,aztán csodálkozik,hogy rosszul van.. hát persze,ha ùgy főzi a csirkét,hogy a közepe még fagyos,a széle már megfőtt.. kb minden kaját nyersen hagy,mert "nincs ideje a konyhában állni". Pròbáltuk már,hogy mi viszünk neki kaját,de csak az a jò amit ő főz.

Régen nem ilyen volt,ez már valami kezdetleges leépülés lenne,vagy csak simán hisztis?

Nekem csak az anyai nagyszüleim élnek.Papám 87 éves lesz szeptemberben,mamám most lesz 80.Ők még el tudják látni magukat,bár mamámnak van egy elfertőződött láb sérülése,ami miatt máig fásliban van és rajta egyre jobban láthatóak a megroggyanás jelei.2 műcsípője is van,nem is nagyon lát,de nem is nagyon érdekli.Viszont máig tök sötét haja van korához képest.Nagyapám állítása szerint nem látja az újságokban a szalagcímet sem,de ami érdekli,el tudja olvasni.Ő van kettejük közt a legjobb formában,de ha a mama nem volt korházban,jobban ellátta magát,mint amennyire szerencsétlen öregasszony képes már.

Apai nagyszüleim már nem élnek.Papa 33 évesen halt meg rákban,mamám majdnem 60 évesen követte őt,2 évvel a születésem előtt.Már nagyon beteg volt,volt,hogy a mentő vitte egyből.