Ti jobban szerettétek azt a nagyszülöt, akí tehetösebb volt?

Nem. Mondjuk a tehetősebb szülőtől mi egy fillért sem láttunk, de nem ez a lényeg. A másik nagyanyám rettenetesen szegény volt (volt, hogy nem tudott egy tábla csokit venni szülinapunkra, vagy ha igen, vmi mást nem tudott befizetni), mégis törődött velünk, jött át hozzánk vigyázni ránk, beszélgetett velünk, játszott velünk. Ezeket az élményeket nem cserélném el semmiért.

Sztem ezt úgy tudod kivédeni, ha a fiadat rendesen megneveled arra, hogy ne csak a pénzt nézze, hanem a szeretetet, jószándékot is.

Én a nagyszülőktől anyagiakat nem igazán kaptam. Viszont kaptam Tőlük egy annál értékesebb dolgot. Az idejüket. Törődtek és foglalkoztak velem. Mikor kisgyerek voltam együtt locsoltuk a kertet, a papámmal kimentünk kaszálni meg labdázni. Sokat kártyázott velem, meg találós kérdésekkel játszottunk. Mindig ki kellett találni, hogy a másik milyen állatra gondol. Nem volt okostelefon, tablet, meg istenfxsza, mégis sokkal jobban éreztem magam velük a társaságukban, mert valami értékesebbet kaptam. Aláírom, hogy a technikai fejlődés fontos, de a gyerekkel foglalkozni kell, nem venni neki. A szüleimtől inkább anyagi dolgokat kaptam mindig, viszont ha a nagyszüleim nem lettek volna... Teljesen más ember lennék. Apám alkoholista volt, anyám meg csak úgy elvolt mellette. Üvöltözött vele egyfolytában, de rém gyenge volt szegény. Soha nem mert dönteni semmiben.

Szóval zárásul annyit akarok még írni, hogy aki szeretetet akar adni egy gyermeknek, az a figyelmét adja neki. Az idejéből szakít rá, foglalkozik vele. Ezt nem lehet megvenni a boltban. Nem veszik le a polcról és adják a kezedbe.

A gyerek nem hülye, felfogja, ha a szülők meg a nagyszülők versengenek egymással érte, ki is fogja használni. De valahol belül borzalmasan boldogtalan és szeretetéhes fog maradni.