Normális, hogy én vagyok az okosabb, de nagyszüleim unokatestvéremet jobban elismerik?
Sajnálom, hogy ilyen tapintatlanul mondom, de tanulásban többet bizonyítottam eddig, mint unokatestvérem, viszont nagyszüleim úgy érzem rá "büszkébbek".
Sok mindenből különórákra jár: matek, fizika, kémia, nyelvtan, angol, és még így sem a legjobb tanuló. Én csak angolból, de azért, mert nyáron fogok felsőfokú nyelvvizsgát lerakni, ha minden jól sikerül. A városunkban 4 középiskola van van, a legjobba nem jutott be, maradt egy középkategóriás féleségű. Nagyszüleim tavaly úgy körberajongták, hogy bejutott oda, de amikor én bejutottam a város legjobb gimijébe nem kaptam tőlük semmi különösebb elismerést...
Amikor meglátták unokatesóm félévijét úgy szétölelgették, hogy jajj de ügyes vagy, csak 2 hármasod lett, nekem meg egy se, 4,6-os átlag és nem éreztem úgy, mintha annyira büszkék lennének rám.
Szerintem ugyanúgy szeretnek minket, de unokatesómra tanulás szempontjából büszkébbek. Egy versenyre sem szokott járni, én angol-matekra. Angolból egyszer első, háromszor lettem második hely, kétszer harmadik, matekból pedig egyszer második, kétszer harmadik, és ebben van megyei-országos verseny is. Unokatesóm egyszer volt valami csoportos matekversenyen, ahol harmadikok lettek, de valljuk be, nem az ő érdeme volt. Anyum készítette fel őket, és ő maga mondta, hogy egyedül nem lett volna képes rá...
Na, mindegy. Miért lehet, hogy még így is büszkébbek nagyszüleim unokatestvéremre tanulás szempontjából, ha (szerintem) ugyanúgy szeretnek minket? Így próbálják biztatni vagy mi?
Én tizenegyedikes vagyok, ő kilencedikes.
válasza: válasza:"Nagy szégyen lenne, ha te tényleg orvostanhallgató lennél..."
Szrt nem érsz az életben és a szememben, ez bánt téged...mindenkibe belekötni , ez vagy te.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Maguk is gyenge képességű emberek, azért. Akiknek izzadós volt már az általános iskola is, szívesen tömörülnek szorgalmasember klubokba, ahol jól megmagyarázzák maguknak, hogy a küzdés számít, nem az eredmények. Ami persze nettó baromság. Nekem például az általános iskolai énektanárom volt ilyen. A 8 év alatt talán ha ötször volt ötösnél rosszabb jegyem bármilyen tantárgyból teljesen tanulás nélkül, öcsém meg azért jobban küzdött a sulival, bár amúgy ő is majdnem kitűnő volt. Engem kimondottan utált a drága hölgy, öcsémet, csak azért, mert egy kicsit jobban hasonlított arra a lúzer fiára, meg mindig a szárnya alá vette.
A szorgalom semmit nem számít, ha nem társulnak hozzá eredmények. Aki mást állít, magának hazudik. Nagyanyádékkal ne foglalkozz, menj valami jó képzésre egyetemen, aztán keress többet, mint az egész családod együttvéve. Én ezt csináltam, bejött.
válasza:én is elismerem, hogy nem kéne a semmiért is dícsérni, mert akkor mi a hajtóerő? kap csak 2 hármast és máris ölelés, akkor miért küzdene jobb jegyért valaha is?
Persze a szorgalom többet ér mint az alapjában megkapott tudás, de akkor kérdező is megérdemelné, hogy jó tanuló hisz ennyi erővel hagyhatná az egészet a fenébe és ő mégis hajt előre. Semmit nem ér a vele született intelligencia, ha mondjuk füvező senki lenne.
Szóval kérdező te is megérdemelsz szerintem egy ölelést amiért odateszed magad :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!