Miért nézik le azokat, akik idősek otthonába "rakják" a szülőt/nagyszülőt?

Rengeteg rossz beidegződés és tévhit kering az otthonokkal meg az otthonba adókkal kapcsolatban, plusz még ott vannak ilyen réges-régi, idejétmúlt társadalmi elvárások, amikben páran még hisznek, és emiatt megszólják a másikat. Ilyen pl. a "rendes gyerek a maga két kezével ápolja a szülőjét" vagy a még jobb, a "nő ápolja a saját anyját és az anyósát is". Amit azért nem értek, mert sima logika, hogy ezeknek az embereknek a nagy része laikus az orvostudományhoz és a betegápoláshoz, és amellett, hogy az egész életük rámegy a rokon ápolására, és nincs egy boldog, magukra fordított percük, még több kárt is okozhatnak, mint hasznot. Elég egy rossz oldalra fordítás vagy egy rossz gyógyszer beadása, és...

De akkor visszatérnék a tévhitekhez. Ezeket főleg olyanok mondják, akik életükben nem gondoztak még súlyosan demens, ön- és közveszélyes vagy csak simán NAGYON súlyos állapotú embert... és idősek otthonáról csak a pletykás, tudjuk milyen valóságtartalmú "hírekről" fecsegő szomszédnániktől vagy a latin szappanoperákból hallottak... esetleg hallottak egy igaz sztoriról, ami egy olyan esetről szólt, amikor nem jogosan tettek be vkit idősotthonba... és az a kép él bennük, hogy jaj, ezek az esetek mind arról szólnak, hogy eltakarítják a nénit/bácsit a lakásból meg amúgy is alig kell ápolni őt, de az is büdös a lusta disznajának.

Mi is otthonba tettük a nagypapámat, és a legjobb döntés volt. Nagypapám ön- és közveszélyes demens volt, tetejében súlyos egészségügyi gondokkal (trombózistól kezdve a folyamatos elesésekig minden). Mi nem tudtuk volna magunkhoz venni, mert nem volt hely nálunk, és eljutottunk arra a pontra, hogy 24/7-es felügyelet kell neki, amit nem tudtunk biztosítani, mert anya is, apa is dolgozott, mi meg még suliba jártunk öcsémmel. Az elején nyilván szokatlan volt neki, szökdösni akart, aztán megszokta és megszerette. Persze látogattunk elég gyakran, rendesen és figyeltünk rá, hogy jól bánjanak vele a gondozók (egy olyan nő volt, aki... hát az, hogy nem bánt vele jól, az nem kifejezés... hát nem tette zsebre, amit anyukámtól kapott...). Így meg volt ott 24/7 orvosi szolgálat, mindig volt, aki felügyelje - olyan, akinek volt erre képesítése.

Többször olvastam, hogy nagyon sok idősotthonban borzalmas állapotok uralkodnak, főleg az államiakban, vagy az olcsóbbakban. Emiatt alakult ki az a vélemény, hogy embertelenség otthonba adni a beteg rokont.

Nem lehet, hogy nem a beadás aktusa az embertelen, hanem az, hogy az állami pénzeket nem akarják úgy beosztani, hogy minden idősotthonban méltó és jó körülmények legyenek, a drágább fizetősekben pedig nyilván még plusz prémium színvonal?

Nem látjuk a fától az erdőt? Nem az a baj, ha valaki felsimeri, hoyg nem tudja, urambocsá' nem is akarja vállalni a 7/24 órás felügyeletet, minden mást feláldozva, hanem az a baj, hogy bizonyos anyagi helyzeten alul nem lehet jó szívvel az otthont választani?

Könyörgöm, rengeteg adót fizetünk, az érintett idős is valószínűleg egész életében fizetett adót, TB-t, mindent, nehogymár 8 fős, pergő vakolatú szobában kelljen élnie utolsó éveiben emberségből nulla ápolókkal körülvéve, ha nincs még havi száz-kétszázezre a családnak egy prémium otthonra.......

52-es, mi sem egy prémium otthonba adtuk be nagypapámat. Látjuk mi is a hibáit, de azért nem is úgy kell lefesteni az államiak többségét, mint vmi lepratelepet. Igen, nem a legújabb rajta a vakolat meg van egy bunkó ápoló. Utóbbiakat simán le lehet szerelni, ha az adott időset rendszeresen látogatják a rokonai és látnak is, nemcsak néznek. Elég volt anyukám egy látogatása a vezetőségnél, olyan lett az adott ápoló mindenkivel, mint a kezesbárány (pedig anyukám nem egy felső tízezres vagy nagyhatalmú személy). Most az, hogy mállik a vakolat... mintha az átlag otthonos emberke előző lakásában nem mállott volna. Nem attól lesz vmi emberségesebb, hogy milyen csillivilli. És fontosabb, hogy egészségesebb legyen az illető.

Persze, nem jó, hogy nincsenek szuper körülmények minden otthonban, és ebben igencsak ludas az állam, de amíg ez van, ezzel kell kezdeni vmit. És nem lenézni azt, aki a rokona egészségét választja a picivel barátságosabb körülmények helyett.

Kedves 53-as, remélem, nem voltam félreérthető, mert pontosan ugyanazon az állásponton vagyok én is, mint Te.

A borzalmas körülmények, amelyekről sokan írnak, rengeteg dolgot takarhatnak. A málló vakolat és rozsdás radiátor nem az nyilván, amit bárkinek direkt kívánnék, de a biztonság és egészség tükrében nem is gondolom életminőséget rontó tényezőnek ezeket.

Ha mondjuk nagyon sok fős szobát takar a borzalmas körülmény, vagy azt, hogy nem érkezik meg időben az ágytál vagy éppen nem viszik el időben, vagy az ápoltak emberi méltósága bármilyen más módon sérül, az már életminőséget ront.

Az ápolók..... kislányommal egy hetet voltunk egy megyeszékhely klinikájának gyermekosztályán.... az ápolónők bánásmódja (két kivételtől eltekintve) bicskanyitogató volt még úgy is, hogy ott álltam a kislányom mellett! Szóval ezek meg emberi tényezők, amikre tényleg menet közben kell odafigyelni és azonnal cselekedni.

De erre meg tényleg csak annak van esélye, akinek vannak egyáltalán rokonai és persze látogatják is rendszeresen,a hogy írtad is.