Ilyen esetben jogos a feltételezés és a megsértődés, tekintve, hogy nem egyszeri esetről beszélünk?

Te vagy az aki itt nem tud értelmezni.

AnyukáNAK, nem anyukáDNAK. Vagyis a kislány anyukájának kellett volna szólni, hogy nem tetszik a lány viselkedése.

Azt meg honnan tudjuk, hogy te nem ismered ezt a nőt, amikor a kérdésben arról írsz, hogy a két család jóban van és együtt vakációzik? Melyik részből kellett volna tudni, hogy te nem ismered?

Amúgy meg a vállásból elég sokan csinálnak viccet, ezen is teljesen felesleges kiakadni.

Én kicsit túldrámázva érzem a helyzetet.

Azzal egyet értek, hogy tisztelni kell a másik hitét és hitrendszerét, de nem értem, hogy miért kussol a szituációban mindenki.

A lány nyilván azért nincs nevelve ilyen téren, mert az anyja nem érzi a kijelentés súlyosságát. Nektek kellett volna közölni az anyukával, hogy vallásos szemmel ez számotokra vérig sértés kategória és szeretnétek, ha a ti házatokban ez nem fordulna elő többet.

A kislányra abszolút nem haragudnék. Nem is feltétlezném, hogy "Jogos egy ilyen szitu után feltételezni, hogy otthon hallhatott valamit a gyerek?", mert a gyerek nem csak otthon tud hallani dolgokat. Az iskola sokszor sokkal nagyobb hatással van rá, ahol minimum 15 gyerek még megannyi dolgot hall a szüleitől és ezt továbbadja.

Az, hogy jelen szituációban ti miért érzitek magatokat megsértve, illetve sérültnek vélitek a hitrendszeretek, megértem. Nem azért, mert vallásos vagyok, hanem mert vallásos iskolába jártam és ott láthattam, hogy kinek-milyen fontos ez. Ugyanakkor egy kívülálló szemében, aki abszolút nincs benne a témában és soha nem éltette a hit, hisztinek fogja érezni részetekről a kiakadást.

Szóval a legegyszerűbb dolog az lett volna, ha a szülőkkel beszélitek meg azt, hogy a ti szemetekben ez nem vicces, sőt, sértő.

A kislány valószínűleg fel sem fogja a dolgot. Az is lehet valami félreértésből adódott a szófordulata.

Ateista vagyok, de nyilván nem célom megbántani senkit a vallásában. Ha az én gyerekem ilyet mondana, hogy "megyek a templomba", mosolyognék rajta egyet, nyilván ő azért mondja, mert neki ez most kis 4 éves fejjel nagyon vicces, aztán majd úgyis megunja. Valószínűleg bele sem gondolnék, hogy ezt más halálos sértésnek veszi. Nem azért, mert nem érdekel más, hanem mert egyszerűen más az értékrendem.

Persze, ha valaki szólna, hogy neki ez rosszul esik, bocsánatot kérnék a gyerek nevében és rászólnék a gyerekre, hogy ott ezt ne csinálja. Ennyi.

Nem gondolom, hogy a kislány szülei direkt tiszteletlenek akartak volna lenni, szerintem csak nem gondoltak ebbe bele. A többiek meg nem szóltak volna érte, hát akkor utólag kár puffogni.