Jogosan akadtam ki a sógornőmre?

Az, hogy ki hány gyereket vállal, döntse el maga. Aki család centrikus és sokat akar, meg fogja szülni azt a sokat. Én úgy vettem észre a környezetemben, aki így gondolkodik, kiváló szülő lett.

De ezt előre lepapírozni..

Amikor nem mehetsz el betegállományba a gyerekkel, mert abból nem tudod fizetni a több 10 évre felvett milliókat,

akkor jön a család, akit állandóan meg kell kérni, hogy ő maradjon otthon a gyerekeddel.

Konkrétan a "féltékeny sógörnő a tömblakásból" ugrálhat neked, amire nyilván nem vágyik.

Akármit is írtok alá, gondoljatok bele, gyereket magatoknak szültök, nem a családnak.

A sógornődtől ez teljesen jogos érv (inkább ezt a kifejezést használnám, mint azt, hogy bele akart szólni az életedbe). Segítő szakmában dolgozom és azt tapasztalom, hogy rengetegen látják már most a hátulütőjét a csok-nak/babavárónak. Nem feltétlen csak pénzügyileg, persze sajnos előfordul, hogy valamilyen egészségügyi okból nem ,,sikerül” a 3 gyermek, így a visszafizetés és az erre vonatkozó szabályok is nagyon rizikósak. Ebbe bele sem gondol az ember elsőre, hiszen pozitívan állunk a gyermekvállaláshoz, főleg első gyermeknél, de sajnos bármi megtörténhet. Viszont a sógornődnek teljesen igaza van abban és ezt én is látom a szakmámban, hogy rengeteg az olyan felnőtt, aki csak azután eszmélt rá, hogy mik a saját határai gyermeknevelést illetően, amikor az első gyermeke megszületett. Nem szégyen az, ha valaki egy gyermekkel vagy kettővel érzi komfortosnak és kivitelezhetőnek a saját életét (és az sem, ha eggyel sem). Szerintem fontos felismerni felnőtt emberként a saját határainkat. Ez a gyermekvállalásban különösen fontos. Ha egy vagy két gyermeknek tudunk olyan odafigyelést, törődést biztosítani, ami optimális, akkor érdemes megfontolni, szükséges-e harmadik. Emellett ott a lehetőség, hogy sajátos nevelési igényű gyermek születik bármilyen egészségügyi okból kifolyólag és mellé nehezen kivitelezhető lenne még két gyermek vállalása. Igen, ezek nehéz, de felelősségteljes döntések. Ez nem egyenlő azzal, hogy nem szeretnéd a második, esetleg harmadik gyermeked, ha vállalnál, hanem a te jelenlegi élethelyzetedben mi a legjobb választás. Jól hangzik a házvásárlás és a hitel, de ugyanakkor nem csak eltartani kell azt a három gyermeket, de optimális környezetben felnevelni is. Egy túlterhelt anya, aki lehet az első vagy második gyermek után jön rá, hogy itt elérte a határait (és hangsúlyozom, ez nem szégyen, mindannyian mások vagyunk, más igényekkel), ha felvette ezt a bizonyos hitelt már nem tud visszalépni. A gyermekek is érzik a negatív hatásait annak, ha az édesanyjuk nem érzi komfortosnak az élethelyzetét, túlterhelt (ettől függetlenül persze szeretheti a gyermekeit, a kettő nem zárja ki egymást). A házasságok, párkapcsolatok is másként reagálnak a gyermekek érkezésére, ebből a szempontból is átgondoltabbnak kellene lenniük, akik igénybeveszik ezt a fajta hitelt. Emellett etikailag is megkérdőjelezhető, hogy sokan tényleg csak hitel miatt vállalják gyermekeiket (persze van kivétel, ez nem általánosítás).

Másrészt az, hogy szerinted irigy, mert ők csak egy tömbházat tudtak venni, borzalmasan diszkrimináló. Tudnod kell, hogy semmivel nem kevesebb a sógornőd emiatt és te semmivel nem vagy több nála, amiért te megengedhetsz magadnak egy nagyobb értékű ingatlant a hitelből kifolyólag. Ez a gondolkodásmód tőled nagyon mérgező, emiatt is hitted azt, hogy irigy és kéretlenül akar beleszólni az életedbe. Ha mindenkiben az irigységet feltételezed, az nem csak az emberi kapcsolataidra lesz negatív hatással, de sok megfontolandó érvet nem fogsz figyelembe venni bármivel kapcsolatban az életed során, amiket lehet érdemes lenne meghallgatnod és átgondolnod.

Minden jót a babaváráshoz! :)