Hogy tudnám megértetni szüleimmel hogy felnőttem, külön családom van, és ne szóljanak bele az életembe?

Ez az egész 2013-ban kezdődött amikor azt mondta apukám a feleségemre hogy kövér, és beteg lesz, meg fog halni, fogyatékos gyerekünk fog születni, és rá kell vennem hogy drasztikusan fogyjon le, mert ő nem adja a nevét ahhoz hogy idézem "matrijoska kinézetű unokái legyenek"...azóta nem tudtam és nem is akartam megváltoztatni a kedvesemet. Amikor 30 éves lettem a kedvesem meg akart lepni egy meglepetésünnepséggel, felhívta anyukámat, aki azzal rázta le hogy az anyukám családjában ez nem szokás...az esküvőnk szervezésében nem vettek részt, mert apukámnak fontosabb volt a munka szombaton is, amikor nem volt ráutalva a munkára, majd az esküvőn elégedetlenkedett hogy miért nem az Auchanból vittük a tortát mert az olcsóbb lett volna. Idén januárban az anyukám testvérének a férjének meghalt az apukája, ők Borsodban laknak, mi Budapest mellett. Küldtünk gyásztáviratot, felhívtuk őket, de apukám és anyukám elvárta volna hogy elmenjek én is. Péntek 11 órakor volt, a munkahelyemről nem engedtek el szabadságra, és nem akartam távol menni a veszélyeztetett terhes feleségemtől. Oltári nagy cirkusz lett belőle, szüleim nagyon összevesztek velem. Azóta megszületett a pici, a születése napján nem jöttek be a kórházba, másnap reggel meg "adduramderögtön" "mutassákmegnekekik a gyereket". Feleségem lusta és szemtelen volt mert 20 órával a császármetszés után nem tudott kimenni hozzájuk a kórteremből, és odavinni nekik az inkubátorban fekvő 1 napos gyereket....ezek után a gyereket úgy látogatták hogy csak megjelentek. Gond volt hogy feleségem miért nem szoptat, biztos lusta / azért apadt el a teje biztos, nem az idegtől/ meg belekontárkodás hogy mit hogy csináljunk. Úgy érkeztek hozzánk hogy öt perccel előtte jelentették be hogy érkeznek. Csakis célfuvarba - amikor mentek vásárolni pont útba esünk - látogatták meg a picit. Majd amióta a vasárnapi boltzár van már akkor sem. Anyukám 4-5 hetente megjelenik, apukám egyáltalán nem akar lépni felénk.

3 kilométerre lakunk egymástól. Van egy saját lakásom amin rajta van mindkettőjük haszonélvezete, így még mozdulni sem lesz egyszerű...Másfél hónapig anyósoméktól jártam be dolgozni, mert a lakást szét kellett vésni, ásni, mert csőtörés volt. A kisbabával sem, és ketten sem tudtunk volna ott maradni, mert a fürdőszoba és a gyerekszoba helyén egy kráter volt. Nem is kérdezték meg azt se hogy esetleg tudnának e valamiben segíteni...