Hogy lehet azt feldolgozni, hogy a 63 éves anyámnak fontosabb a 82 éves anyja, mint én?

Kérdező, sajnos közel sem vagyok olyan okos mint te, mivel nekem csak kérdéseim vannak:

"De vmiért azt képzelem, ha lenne gyerekem, nekem onnantól kezdve ő lenne a legeslegfontosabb, és olyan nem lenne, hogy ártsak neki, anyám kedvéért, általa manipulálva."

Addig értem hogyha gyereked lenne akkor ő lenne a legfontosabb a számodra, de most mi az? Az anyád? A nagyanyád?

Ha gyereked lesz és a gyerekednek nem te leszel a legfontosabb akkor mit teszel?

Miért nem te vagy a sajàt életedben a legfontosabb?

A komplex problémáknak ritkàn van egyszerű megoldása: fel kell tárni mit érzünk az adott szemèlyek iránt, majd meg kell keresni az okokat - ekkor bele kell élnünk magunkat az ő helyzetükbe, hogy megèrtsük miért lettek olyanok amilyenek. Ez utàn elkezdhetjük a feldolgozàst és eldönthetjük akarjuk-e őket az életünkbe vagy sem.

Például az én édesanyámnak is belső, valamint csalàdon belüli csatàt kellett vívnia a lelki békéje érdekèben, ugyanis a dédnagyapàm egy valódi diktàtorkènt .....

Vàrjunk egy pillanatot!

Kérdező, te eddig azt az egyetlen vàlaszolót èrtèkelted pozitívan aki semmilyen megoldàst nem kinàlt neked, csak leírta, hogy együtt tud veled èrezni, a konstruktív visszajelzèseket meg szemèlyes sèrtésnek vetted.

Akkor èrni fog neked valamit, ha segítő szàndèkkal leírom neked ezt a tanmesét? - Kétlem.

Szerintem inkàbb levonnàd a rossz következtetèst és tovább dagonyàznál az önsajnálat posvànyàban.

Feltételezem, hogy te egy okos és kedves szemèly vagy ha "hülye-taplózod" a téged segíteni vàgyókat, úgyhogy nem is kellenek neked senki tanácsai... vagy tèvedek és csak nem bírod a konstruktív kritikát, mert te nem megoldàst keresel hanem empàtiát? Ezzel az az egy picike gond van, hogy nem ismerünk sem tèged, sem a hátteredet: így nem tör feletted pàlcát senki, de valódi empàtiát sem kapsz senkitől. Hiszen a 14-es csak belevetítette a kérdésbe a sajàt gondjait, ami ismeret hiànyàban nem lehet sem valódi együttèrzés sem építő jellegű tanács.

Ha elmarod magadtól a jóakarókat, akkor vagy megoldod sajàt kútfőből a problèmádat, vagy úgy jàrsz mint a nagyapàm meg a nagybàtyàm, akik úgy tàncoltak ahogy egy 95 éves ember fütyült nekik.

Azt is írhatnàm, hogy keress szakembert, de az a tapló irànyelveket adna a helyzet kezelésére...

Remèlem a valaszom felesleges ès megoldódtak a gondjaid a kérdésed kiíràsa óta.

Az első néhány választ olvastam el csak a kérdésen kívül.

" semmit nem tudsz az életemről"

Így van, és ha nem tudunk rólad szinte semmit,akkor hogyan mondjunk véleményt, tanácsot?

"Plusz ostoba is vagy, ha azt gondolod, a gyerekvállalás megoldja az intergenerációs problémákat"

Milyen intergenerációs problémákat? Nem írtál konkrétumot. Ezért nem értette a kérdést az első válaszoló sem.

"Nagyon fáj, hogy anyám mindenbe elém sorolja,"

Például miben sorolja eléd?

Nekem is az jön le, hogy együtt éltek, és már eleve ez nem jó, külön kéne menned tőlük. Nem írtad ugyan, hogy együtt éltek, de ez jön le. Ha tévedek és későbbi valamelyik kommentedben helyesbítetted, akkor bocsánat.

A gond, hogy nem tudunk rólad semmit, nem tudjuk pontosan, konkrétan mi az, ami zavar, milyen problémák, így nehéz segíteni.