Hogy tudnàm elmagyarázni anyának, hogy jobban kijövök a fiukal?

Nos, 17 éves lány vagyok és mióta csak az eszem tudom sokkal jobban kijöttem a fiukkal mint a lányokkal. Nem vagyok fius lány, én is szeretek ugyan ugy sminkelni,vásárolgatni stb. De egyszerűen nem szeretem a lányok társaságát. Folyton ki beszélnek mindenkit, mindig menni kell mindenhova csoportosan velük hogy ne haragudjanak meg, de a számomra legkínosabb ha elkezdenek olyan hangosan beszélni az utcán egy helyes srácról hogy ő is halja. A fiúkkal jól elvagyok. Lejárok velük kondiba, segítenek, lehet velük hülyéskedni akármiről, nem csapnak felesleges hisztiket és sokkal mélyebb barátságot tudok velük teremteni. Jobban tudok bennük bizni.

Nos eddig semmi baj nem lenne, csak hogy anya ezt nem akarja elfogadni. Szerinte kellene legalább egy baràtnő akivel csajos dolgokról is lehetne beszélni. Nem nézi jó szemmel hogy folyton csak fiúkkal megyek mindenhova. Volt hogy azt is megkérdezte nem-e leszbikus vagyok. Hiába bizonygatom hogy nem mindenféle összeesküvés elméleteket sző.

Hogyan magyarázzam el neki, hogy nem szeretnék lány barátokat mert eddig az összes ilyen lányos barátságomnak az lett a vége, hogy mekkora egy érzéketlen paraszt vagyok. (Khm, csak mert nem mentem el mozizni, meg fodrászhoz hanem ehelyett a fiúkkal kondiba mentem, vagy valami sorit néztem.)

Vagy egyáltalán miért gondolja azt hogy bajom lenne ettől? Kíváncsi vagyok hogy így kivülálló szemszögből ez milyen, vagy miért gondolja így.