Egy apának milyen érzései vannak az iránt a gyerek iránt, aki akarata ellenére születik meg?

Itt olvastam, nem rólam van szó:

“években született egy lányom, akit nem terveztem és nem is akartam. Az anyját nem szerettem, csak futó kaland volt köztünk. Elleneztem, hogy megtartsa a gyereket és megmondtam, hogy semmiben ne számítson rám, mert nem fogom látogatni a gyereket és pénzt sem kapnak tőlem. Az elöbbihez egész életemben tartottam is magam, az utóbbira végül bíróság által köteleztek”

Közömbösséget, haragot, dühöt, mert valami rá lett kényszerítve, amit nagyon nem akart és ezt ráadásul direkt közölte is a gyerek anyjával jó előre.

Ilyen esetben ne várd el egy ferfitól, hogy apaként viselkedjen, pláne ha csak egy kaland voltál neki.

Egy tavoli nő ismerősöm járt így. A pasija odaadta neki a pénzt az abortuszta, mondván, vetesse el, véletlen terhesseg volt, de esze agaban sincs vele gyereket vallalni. A nő ahelyett, hogy abortuszra ment volt, szepen atcseszte a palija fejet, elverte a penzt, es megmaradt a gyerek.

Azota hire se hamva se a pasinak, megszunt letezni szamara, csak a havi gyerektartasi dij van a nö szamlajan, ami szinten nem sok, jegyzem meg. A ferfinak legjobb tudomasom szerint azota felesége, kislanya van, akit mar akart is, es nemcsak egy kalandbol lett.