Nektek mit kellett csinalnotok a jogsiert, ha a szuleitek fizettek?

Nekem semmit nem kellett volna tennem érte, apám felajánlotta, hogy odaadja az árát, de én nem éltem vele, inkább tanultam, mert vidékről jártam be középiskolába, ha még suli után vezettem volna, mire hazaértem volna, nem lett volna időm, erőm tanulni, így én nem csináltam meg, hanem felnőttként, saját zsebből.

De egyébként mivel manapság szinte együttjár az élettel az, hogy jogosítványa legyen az emberek, így semmit nem vérnék cserébe a gyerekemtől, a jogosítvány olyan, mint az érettségi szinte manapság. Azért se várok el semmit a gyerekemtől, hogy iskolába jár és tanul. Ettől függetlenül az igen is elvárható, hogy egy gyerek végezzen otthon házimunkát. Mosogasson, takarítson, pakoljon el. Ez minimum! Olyan, mint fordítva a zsebpénz. Ha te elvárod, hogy adjanak, akkor ők is elvárhatják, hogy elpakolj magad után és tiszteld, amiért eltartanak, nem? Mert ha már jogsit csinálhatsz, akkor nem vagy tanköteles, ergo el is küldhetnének dolgozni...

Zsarolható, lol. Végül is alanyi jogon kellene jàrnia neked egy ~200 ezres tételnek, igaz? Hiszen te annnyira jó gyerek vagy, hogy itt írkálsz burkoltan a szüleidről, hogy zsarolnak.

Én szintén a kitűnő érettségiért, sikeres nyelvvizsgáért, egyetemi felvèteli sikerességért kaptam, bár nem kértem. A házimunkáért cserébe pláne nem lett volna képem elvárni, sosem értettem egyet azzal a módszerrel, hogy fizessünk a gyereknek, mert felporszívóz vagy elmosogat. Anyukádnak sem fizet senki, mert utánad (is) takarít. Ez közös dolga mindenkinek, aki veletek él.

Savlekoto humora tokeletes...pacsika.

Engem megkertek hogy fekudjek le a szomszeddal aki bun ronda volt utana megzsaroltak es annyit fizetett, hogy nekem megvettek a jogsit, utana meg a vizsgabiztost is lekenyereztek vele a forgalmi vizsganal...ja bocs ez valamelyik filmben volt.

Szoval engem megkertek ne merjek tobbet hazautazni es segiteni nekik es ha lehet menjek munkanelkulisegelyre es akkor majd kifizetik a jogsimat, en nagy nehezen de beleegyeztem. Ja nem ezt valakitol hallottam.

Szoval komolyraforditva: egyetem utan, munkabaalltam, aztan kulfoldre mentem, utana hazajottem es megbeszeltuk otthon csak meg kellene tanulnom vezetni jol jon az még. Mondtam a fizetesembol ennyit tudok raszanni, ok meg mondtak mennyivel tamogatnanak benne (nekik mennyi az ami meg nem terheli meg oket). Roviden bele fizettek a jogsiba, de ajandekkent kezeltek, mondvan szuksegem lesz ra az eletben meg mar ugyse otthon vagyok hanem dolgozok keves a keresetem stb.

Akkoriban nem is ilyen horror aron volt.

Most ha jol szamoltam legutobb olyan 200.000 folott vannak a bp-i arak az elejetol a vegeig. Belegondolni is rossz, hogy akinek nem a szulei fizetik vagy segitik benne, az megis napi 8 ora munka mellett, fiatalkent kezdo fizuval es mostani alberletarak mellett mennyi ido alatt tudja ezt kifizetni vegigcsinalni? Es akkor meg honnan is lesz sajat autoja...

Szoval egy kis hazimunka cserebe meg beszolas, de ha nem tetszik mond nem kell az alamizsnatok szemet szulok en ingyen es szivessegbol is takaritok itthon es meg bevasarolni is elmegyek csak ki ne nyissatok a szatok apu es anyu!!!

"Sajnos" semmit.

18. születésnapomra "leptek meg" a rokonaim azzal az ajándékkal, hogy fizetik nekem a jogsit. Azért ez a sok idézőjel, mert a hátam közepére nem kívántam a dolgot sem akkor, sem most, 25 évesen. Soha nem akartam jogsit. Az ajándékot azzal a szöveggel kaptam, hogy bármikor elővehetem, szóljak nekik és fizetik, nem kötelező most elkezdeni. Ez volt tavasszal, nyáron a hozzánk közel eső faluban indítottak kresztanfolyamot, amire rábeszéltek hogy menjek el, mert "ilyen lehetőségem soha nem lesz". Hiába próbálkoztam (a kresz és az elsősegély meglett), nem sikerült a vezetésen átmennem. Ezután már nem volt akkora a lelkesedés a rokonok részéről, és nem is nagyon akarták kifizetni a pótórákat és a pótvizsgát. Addig addig ment a huzavona ameddig hónapok is elteltek, kiestem a gyakorlatból és mivel alig 3 órát vehettem a vizsga előtt, ismét megbuktam. Majd harmadszor is.

Itt álltam le, megköszöntem szépen a lehetőséget, mai napig szégyellem magam, hogy ennyi pénzüket kidobták rám, de a világért sem szerettem volna megsérteni őket azon az ominózus születésnapon azzal, hogy kimutassam mennyire mellélőttek az ajándékukkal.

Azóta sincs jogsim, és valószínűleg soha nem is lesz, mert a tanfolyam alatt annyi negatív élményem volt, hogy rettegek még a gondolattól is, hogy vezessek.