Mitől van az, hogy a gyereket ránevelik, hogy válás után haragudni kell a másik szülőre?

Kiskoromban elváltak anyumék, mert apu megcsalta. Sosem volt egy sztárapuka, nem tette oda magát amikor még velünk élt sem, viszont éreztem, hogy a maga suta módján próbálkozik a szeretetét kimutatni. Megérteni sosem értettem meg őt, annyira más világ, annyira különc ember. A válásuk után viszont anyu folyamatosan rámhelyezte a sérelmeit, szidta őt, ellenem hangolta. Gyűlölte hogy felhívjuk egymást, gyűlölte hogy ennek ellenére szeretem aput. Nagyon befolyásolható gyerek voltam, és végül sikerült anyunak, hogy elforduljak aputól. Egyre ritkábban kerestem és ő is engem. Most ott tartunk, hogy 30 éves vagyok, évente 1-2x ha beszélünk, de olyan mintha két idegen beszélgetne a semmiről. Anyu 20 év után is kérdezgeti, beszéltem e apámmal, ha hallott valami rosszat róla akkor kárörvendően vihog rajta, ha jót hall akkor meg irigykedik. Még most sem tudja elengedni a sérelmeit és mindent, mindent rám önt. Most már van akkora szám, hogy leszereljem ilyenkor és keményen megmondjam neki az igazat, olyakor megsértődik és nem keres egy hétig, de nem is érdekel.

Szóval a lényeg az, hogy ezt a jelenséget több csonka családban is tapasztaltam, és egyszerűen nem értem mire jó ez. Miért kell a gyerekre, felnőtt gyerekre rávetíteni a sok mocskolódást? Esküszöm nem is a válásukat kellett gyerekként kiheverni, hanem ami utána jött...