Mennyire szégyelleni való, hogy a szüleim távolságtartast kértek ellenem?
Anyummal nagyon elfajultak a dolgok és nagyon rossz kapcsolatunk volt. Elég durván megalazott és passzívan bántalmazott kiskoromban. Ez alatt azt értem, hogy inkább passzív agressziót kaptam a részéről, és nem fizikait. De ez is épp elég volt. Végül odáig fajult a dolog, hogy nekimentem többször anyának. Nem azt mondom, hogy ez szép dolog vagy elnezheto, de eszkoztelennek és tehetetlennek éreztem magam vele szemben és eldurrant az agyam attól ahogy viselkedett velem. Végül a verekedesunk után tavolsagtartast kértek ellenem 2 hónapra. Ez nagyon megviselt és nagyon szégyellem magam. Úgy érzem, aki ezt tudja rólam, azt gondolja, hogy egy elmebeteg bűnöző vagyok, mert általában ilyen emberek ellen kérnek ilyet. Úgy érzem ez egy bélyeg rajtam és rossznak érzem magam. És nemtudom elengedni és megemeszteni az egészet, hogy ez történt.
25L
válasza:Ugye mindenhol azt halljuk, hogy "nőt nem ütünk meg".
Viszont a nők -úgy tűnik, hogy- ez alól is kivételek.
Annyi manapság a hírekben is megjelenő agresszív nő, akiik már az iskolában is verik a társaikat.
Arra nem igazán lehet elfogadható mentséget találni, ha egy felnőtt nő megveri a saját anyjának.
Arra meg végképpen, ha ez többször is megismétlődik.
Ha férfi lennél, már benne lettél volna a tv híradókban és lecsuktak volna családon belüli erőszakért.
Nem is értem a rendőrséget/ügyészséget, hogy miért csak távoltartási végzést hoztak egy agresszív nő ellen, aki rendszeresen megverte az anyját??!
Amúgy elindultál a bűnözés felé vezető lejtőn.
Aki csak egy papírt emleget az marhául téved, mert ez alapján legközelebb már valóban lecsuknak majd, és anyádék meg a környezeted fellélegezhet majd.
Azért megkérdezném anyádékat is a valóságról.
válasza:19:11
"Ne érezd rossznak magad"
Hát persze.
Azért ha téged verne pofán rendszeresen egy ilyen fékezhetetlen agresszív nőstényállat, akkor is csupán ezt mondanád neki??
válasza: válasza:Nekem két közeli családtagomnak volt borzalmas gyerekkora. Az egyik alkoholista anyával, verésekkel, késdobálással telt a gyerekkora, a másiknak intézettel, mert anyuka szart rá, amikor meg nem, akkor sodrófával verte. De valahogy egyiksem verte meg soha az anyját, egy pofon sem csattant el, amint betöltötték a 18-at elmentek otthonról, úgy hogy anyagi támogatást sem kaptak, és vissza se néztek. Megoldották valahogy, mert meg kellett oldaniuk.
Az, hogy veled passzív-agresszív volt anyád nem ok arra, hogy nekimenj. Anyádat, de téged sem ment fel semmi a viselkedésed alól.
Azért kiváncsi lennék példákra egyébként....
válasza:Hiába hasonlítgatjátok az ismerőseitekhez, minden ember más. Belőle így tört ki. A hülye szülei is csodálatos módszert választottak ennek a megoldására. Remélem úgy elverted, mint a szart, nem csak egy legyintés volt, ha már ez a következménye.
Amúgy nem tudom ez miért téged zavar. Ő bukott el szülőként. A legelemibb emberi feladatot sem tudta teljesíteni, amit rajta kívül több millióan tudnak. Magát járatta le, és őt szóljak meg a háta mögött, amiért ilyen eszközhöz folyamodott és a gyereknevelésre is alkalmatlan volt.
Inkább röhögj a markodba, hidd el, hogy ez elégtétel, bármilyen rosszul is érzed most magad.
válasza:A támogatást azért elfogadtad a passzív-agresszív anyádtól...
A kérdésedre a válaszom: egyik része, hogy ne rokkanj bele, dolgozd fel a pszichológussal önvád helyett. Másrészt egy ilyen sztori vészcsengő. Pl ha összehaverkodnánk a sportklubban és ezt megtudnám, akkor leépítenem az ismerezséget, ha a fiam udvarolna neled, kiakadnék.
A bizonytalanul kötődő, személyiségzavaros emberek veszèlyt jelentenek másokra egy emberi kapcsolaton belül, nem csak fiziksi veszèlyt, hanem játszmákat, "műsort", zűröket. A legtöbben kiegyensúlyozott, stabilan kötődő, elégedett emberekkel szeretnek bármilyen kapcsolatot is építeni.
Ezért még sok munkád lesz magaddal, amíg sérúlt vagy, sérülteket vonzol.
Egyébként én inkább azt mondanám elmebeteg agresszív állatnak, (ahogy páran itt neveztek,) aki minden ok nélkül, vagy mindent így reagál le. És mindenre ez az eszköze. Elég durván szorongok és kiskoromban is nagyon szorongtam, de mindig magamat bántottam inkább mint másokat.. Nem lehet elmondani rólam, hogy egész életemben terrorizaltam másokat, hogy mindent agresszioval oldottam meg, hogy bántottam másokat vagy hogy gonosz voltam. Viszont egy túlzottan érzékeny ember vagyok, akin végül a sok bantas agresszioba torkollott. Ami a többszörös "rátámadast" illeti, már pontosan nem is tudom felidezni mi történt. Egy esetre emlékszem, amikor egyszer azt mondtam egy nagyon rossz állapotban az anyámnak, hogy szükségem van rá, és azt mondta lekezelo hangon, hogy "mit akarsz még a segged is töröljem ki?". Lehet másnak ez nem nagy dolog, de akkor olyan egyéb körülmények voltak, amihez még ez a plusz mondat teljesen kiboritott.
Amikor ezek a fizikai bantalmazasok történtek, nagyon rossz lelkiállapotban voltam. Persze ez sem mentség. Végül azt állapították meg a pszichiáterek, hogy borderline szemelyisegzavarom van. Azt mondták, hogy ez főleg bántalmazás miatt alakul ki. Én nem is akartam elhinni.. Azt mondtam, hogy sosem bantalmaztak. A szüleim úgy láttam, hogy ők biztos nem bántottak, max én vagyok túlérzékeny. Erre azt mondták, hogy a bántalmazott gyerek mindig védi a szüleit és magát tartja felelősnek. A mai napig kételkedem, hogy tényleg tehetnek e bármiről a szüleim.. Sokszor ha már teljesen világos másoknak, hogy bantalmaztak, én meg akkor is hajlamos vagyok felmenteni őket minden alól.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!