Miért nem értik meg, hogy nem bolti eladó, kocsmáros vagy gyári munkás akarok lenni életem végéig, hanem többre vágyom?

21 éves vagyok, ebben az évben fogok végezni az egyetemen (nyelvi alapszak). Még eldől, hogy konkrétan mit és hol, de abban egészen biztos vagyok, hogy tovább szeretnék tanulni és alapvetően azt gondolom, hogy kell is. Eddig egy vidéki egyetemen tanultam és tanulok, amit sok szempontból szeretek (pl. kisebb, barátságos és hangulatos város, jó a közösség, nagyon szeretem a tanáraimat is, akik nagyon segítőkészek és támogatóak), viszont itt kevesebb lehetőséget látok (pl. diákmunka, gyakorlat, kapcsolatok, szakmai fejlődés) és emiatt szívesen mennék Budapestre is.

Erről már többször beszéltem otthon is, viszont a szüleim csak abban gondolkoznak, hogy én itt most majd lediplomázom, hazaköltözök és akkor ott élek, dolgozom... Na most egyelőre még nem döntöttem el, hogy a főváros vagy a jelenlegi egyetemi városom, de az tuti, hogy én nem otthon képzelem el az életemet. Az egy pici kisváros, ahol nekem nulla lehetőségem van és nincsen semmi, ami engem haza tudna csábítani. Nincsenek a korosztályomnak való szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek, eleve nem is nagyon van korombeli lakos, van egy-két bolt, egy-két étterem és ennyi. Számomra semmi picikét is szakmai munkalehetőség nincsen, és hangozzék bárhogyan is, én nem azért tanultam és tanulok, hogy ezt feladva beálljak a kiskocsmába vagy a sarki boltba, esetleg elmenjek egy gyárba dolgozni. Nem nézem le ezeket a munkákat és embereket sem, nincsen velük semmi baj és én azzal is tisztában vagyok, hogy az én végzettségem nem egy orvosi vagy egy mérnöki diploma, de én még fiatal vagyok, szeretnék még tanulni, fejlődni és erre úgy semmi lehetőségem nem lenne. A szüleim viszont csak a magukéval példálóznak, hogy az xy mennyit keres a közeli gyárban végzettség nélkül, három műszakban és az milyen jó, mert nem is nehéz az a munka vagy, hogy a nemtudomkicsoda is ott végzett mint te és most ott dolgozik a boltban (mert elvárták a felsőfokú nyelvtudást, csak soha nem használja, mert nincsen rá szükség) vagy a nemtudomhogyhívják is milyen jól el van az önkormányzatnál, nem kell csinálnia szinte semmit és mégis kifizetik... ha pedig megjegyzem, hogy én nem nyolc általánossal rendelkezem, mint az xy vagy pályakezdő fiatalként nem olyan munkát szeretnék, ami abból áll, hogy a bokámat vakarom napi 8 órában, vagy hasonló, akkor én vagyok a hülye, mit képzelek magamról, ez van, itt ilyen az élet, ezt kell csinálni stb. (hozzáteszem, hogy ők sem ilyen munkahelyen dolgoznak). Pontosan tudom, hogy ott ilyen az élet és én pont ezért nem akarok visszamenni.