Úgy érzem, teljesen összetörtem. Fáj a lelkem és nem tudom, mihez kezdjek. Többi lent. Mi a véleményetek?

Atyaég...

Végig olvastam a hozzászólásokat

Az elsőt én írtam...

Komolyan nem értem, hogy ha nincs meg az igazi segítő szándék az emberekben, akkor erre a fröcsögésre minek is veszitek a fáradságot...

Húsz éves. Lehet hogy életében nem kellett még megoldania komolyabb problémát és ez most az...

És még vadidegenek is fölrugdalják..

Sejtem hány életrevaló lehet köztük...

44 vagyok

A gyerekem lehetnél kérdező

Egy szülőnek jó érzés, ha boldogulni látja a gyerekét.

Ehhez Az önállóság az egyik legfontosabb lépés.

Az emberek különbözőek...Mindegy hogy most lehetne azt boncolgatni hogy ő akart gyereket nem te akartál lenni...De van olyan akit idegesít, hogy húsz évesen még el kell tartania a felnőtt gyerekét

20-30 éve a fiatalok jelentős része munkába állt és nem maradt a szülők nyakán. Pár évig esetleg még be is segítettek a családnak akár anyagilag is.

Ezen is kár vitatkozni, hogy ez jó vagy nem,a te szempontodból nincs értelme.

Adott a probléma és kéne egy megoldás..

Te tudod az otthoni viszonyokat, de néhány dolgot leírok és eldöntöd, hogy hasznos volt e...

Néha segíts be otthon szó nélkül

És itt nem a saját szobád kitakarításáról van szó

Ha van kert ,háziállat,bármi... magadtól vállalj részt.

Vállalj valami kis munkát a suli mellett és nem kell a kiadásaidra otthonról kérni.

Néha a keresetedből vásárolj be otthonra.

Ha a barátod nálatok van és mint férfi felajánlhatja a segítségét pl a családnak...

Vagy ha átmegy hozzátok, akkor ne mindig üres kézzel. Vannak olyan családok, ahol plusz egy fő etetése gondot okoz. Lehet hogy nálatok szó sincs ilyesmiről, de láttam már érdekes dolgokat.Egyszerűen, csak ne legyen természetes és elvárás minden, mert ők felnőttek, ti meg gyerekek. A segítség...

Nem kell nagy dolgokat gondolni. Egy függönyt leszedni vagy fát pakolni, egy festésnél segíteni...ilyesmikre gondolok..

Ezek a dolgok éreztetik a felnőttekkel, hogy felnőttként próbáltok élni...

Ha van munkád akkor tudsz spórolni albérletre és hidd el hogy mire a pénz összejön ,addigra a szülő is látja, hogy ez a gyerek a leválásra törekszik...szavak nélkül is érzik hogy előbb vagy utóbb, de költözni fogsz vagy fogtok.

Egy szülőnek jó érzés azt látni, hogy a gyereke megáll a lábán. Ebből látszik, hogy jól teljesített, mint szülő.

Tudod sok szülőt frusztrál az is ,hogy ha a gyereke nincs olyan ügyes, okos, szép ,önálló, jól teljesítő, mint a szomszédé és a kollégáké, akkor mit gondolnak róla...

Szóval ennyi..nem kell elkeseredni.

Az egyetem ne legyen kifogás. A szüleid generációjának egy része munka és család mellett tudott diplomát szerezni. Gyereket nevelt , építkezett, beteg nagyszülőt ápolt...ezeket a dolgokat nem azért írom, hogy ha valaki nem így...akkor az már semmi.

Csak ezek a dolgok azért megedzik az embert.Olyan tartást, önbecsülést adnak, hogy nem kell facebook like-okkal megerősíteni.

Sajnos ezt a mai fiatalok jelentős része nem fogja föl.

Soha ne azt nézd, hogy valamit hogyan nem lehet megoldani.Az egész élet ilyen,csak az emberi kapcsolatokat a családon kívül legtöbbször még nehezebb kezelni.

Sok sikert!

Gondold végig: mi a legrosszabb amit szerintes anyád tenne, ha te elmennél a barátoddal albérletbe? Ez mennyire reális lehetőség = lenne-e rá lehetősége? Meg tudnád-e akadályozni, hogy megtegye? Stb.

Ez nagyon nehéz és ijesztő helyzet egy ilyen anyával, megértem ha félsz és bizonytalan vagy. Ha a barátod egyébként kedves veled és jól érzed magad vele, nem bánt vagy egyebek, akkor kapaszkodj most egy kicsit belé, mindent mesélj el neki és ha most ez a legjobb lehetőség akkor ragadd meg.

Hajrá, és semmiképp ne add fél. Kérj segítséget a környezetedtől. Drukkolok!