Úgy érzem, teljesen összetörtem. Fáj a lelkem és nem tudom, mihez kezdjek. Többi lent. Mi a véleményetek?

Rengeteg mindent tudnék mondani mert tele van a lelkem. Másfél éve van egy barátom akit a szüleim illetve a nagymamám nem szeretnek minden különösebb ok nélkül.

Anyám nem tudja elfogadni, hogy 20 éves lánya van és szeretne szabad lenni nem az ő diktatórikus, lelkileg leromboló rendeszerét. Nem szól hozzám, zsarol lelkileg. Nem lehetek a barátommal sehova illetve nem aludhatunk egymásnál mert ő ezt megtiltja. Állandóan ordít velem. Kezdik felmondani az idegeim a szolgálatot, állandóan az idegtől pisilni járok. Tönkretesz. Természetesen már beszéltem vele erről de makacs és hajthatatlan. Megakarok halni. Mama is mindenbe beleszól és irányítja anyut.

Mondjatok valami biztatót vagy akármit mert tényleg kezdenem feladni.