Értelmiségi emberekhez szól a kérdés.Nektek a szüleitek is értelmiségi emberek? Kinek mi a foglalkozása?

Első diplomás vagyok a rokonságban. Igaz, egyelőre semmit nem ertem el vele, csak hogy van. Anyámnak 8 általánosa van, apumnak meg 2-3 hónapos gyorstalpalói, mikor még lehetett olyanokat szerezni, de nem abban dolgozik.

És valóban "kicsit" egyszerű emberek, nem is olyan nyitottak a világ dolgaira, sok mindent rosszul látnak, és meg sem próbáljak megérteni a dolgokat.

A szüleim szakmunkást végeztek, testvéreik is, unokatesóim is. Nagyszülők 6 elemit. Én vagyok a szűkebb rokonságban az egyetlen diplomás.

Nem érzem magam kellemetlenül. Normálisak, tájékozottak. Nekem a szakmunkás nem azt jelenti, hogy valaki buta. Szüleimnek normális munkájuk van, szeretik a művészeteket, színházat, hangversenyeket, anyukám imád olvasni, több ezer könyvük van otthon.

Édesanyám pedagógus (intézményvezető, mellette a politikában is szerepet vállal), édesapám élelmiszermérnök.

Jómagam nem tanultam tovább, ezt el is fogadták. Nem volt nehéz érvelnem, minekután a 2 diplomás apukám munkaadójának 8 osztálya van. Nem bántam meg a döntésem, a vendéglátószektorban vállalkozom.

Nem, nem azok. Én vagyok az első diplomás a családban mérnökként. Néha meg lehet érezni a különbséget, főleg világnézetben, de alapvetően egész nyíltak a szüleim.

Faternak hihetetlen lexikális tudása volt/van, csak az alkohol erősebb... egyébként mezőgazdaságban dolgozott sokáig (gépeket javított, traktorozott, meg azt hiszem volt valami plusz végzettsége a vegyszerekhez).

Anyumnak pedig egészségügyi végzettsége van. Ápolónőként dolgozott szinte mindig, mert imádja csinálni. (Azóta mondjuk már osztályvezető.)

Nevelőfaternak pedig 8 általánosa van, bár ezt messze meghaladó tudással rendelkezik.

Egyik ágon több generáció is diplomás fölöttem (pedagógusok, zeneművészek, orvosok), másik ágon a nagyszüleim közép- és alapfokú iskolákkal bírtak. A szüleim: mérnök és művésztanár. Testvéreimmel mindannyian mérnökök lettünk, bár más végzettségeink is vannak.

Gimnáziumi osztálytársaim szüleinek többsége tanult ember volt, de az egyetemi évfolyamtársaimnál már az elsőgenerációs hallgatók voltak jelentős többségben. Sokakkal beszélgettünk erről, hogy hogyan élik meg és volt sok olyan tapasztalat, hogy 2-3 év egyetem után a tanulatlan szülőt elkezdték "cikinek" érezni, nem értettek vele szót, nem tudtak beszélgetni velük a tévében látottakról, amiket sokuk szülei teljesen készpénznek vettek például. A politikai nézetek terén voltak jellemzően konfliktusok, hogy a világból sokat nem látó szülők csak a tévéből elsajátított szólamokat hangoztatták és a saját maguk módján próbálták annak igazáról meggyőzni a gyereket, akinek "elcsavarták a fejét" vagy "átmosták az agyát" szerintük az egyetemen.

Sokszor ez nekem is rejtély volt, hogy ezek a szülők, akik egyetemre küldik a gyereküket, hogy neki "jobb legyen", hogyan gondolják, pl. egyáltalán azt, hogy a gyerek vissza fog térni hozzájuk és majd végzi az ő melóikat, csak már tanultabban, vagy azt, hogy ugyanúgy fog gondolkodni, mint ők. Sokaknál egész nagy szakadékok keletkeztek köztük és felmenőik között.