Hogyan kérdezzem meg a szüleim , hogy a barátom hozzám költözhetne-e?

"Szóval a kérdés nem arról , hogy te mennyire nem laknál a gyereked párjával együtt"

Nem, arról szól, a TE szüleid mennyire laknának együtt vele, ezt pedig te jobban tudod.

Nem értem, miért akarjátok lebeszélni róla a kérdezőt. Miért ne próbálhatnák meg? Ismerek olyan családot, ahol nagyon jól működik ez a felállás. Attól, hogy nálatok nem jött be, vagy ti nem szeretnétek így élni, nem kell elvenni a kérdező kedvét. Pláne hogy nem is arra volt kíváncsi, hogy egyáltalán összeköltözzenek-e vagy sem. Egyes válaszolók hozzáállásán meg csak nézek itt, mint tehén a moziban, például ilyet mondani, hogy a lányom barátja, akivel 3 éve együtt vannak, számomra egy idegen... Hát aki így gondolkodik, annak sajnálom a már meglévő vagy leendő gyerekeit.

Kérdező, szerintem ezt nem kell, nem is lehet sehogy felvezetni, egyszerűen csak előadod a szüleidnek ugyanezt, amit itt leírtál, és megkérdezed, hogy mit szólnak az ötlethez. Ha esetleg nemet mondanak, akkor kérd ki a véleményüket, hogy milyen alternatív megoldást javasolnának!

Szia!

Saját tapasztalatom szeretném leírni.

Én 21 évesen 6 év után költöztem oda a barátomékhoz, gondoltuk minden okés lesz, mert addig a szüleivel is jól kijöttem. Heti 2 napot legalább addig is ott töltöttem, plusz, ha korábban suliban szünet volt is ott voltam végig náluk és minden okés volt mindig. Ezért is gondoltam, hogy nem lesz semmi gond, ha odaköltözöm. Sajnos az együttélés teljesen más tészta, mintha csak odjárkálsz/ott vagy pár napig.

Fel kell készülni, hogy alkalmazkodni kell a családhoz mindenben. Legapróbb dolgokból is óriási problémák, kellemetlenségek adódhatnak. Legyen szó akár nem azonos lefekvési/felkelési idő, hangoskodás, kajálási szokások, takarítás, stb... amikre korábban nem is gondolt az ember.

A párod belecsöppen a családi életetekbe, fel kell venni a ritmusotokat, szokásaitokat, szóval alkalmazkodnia kell teljesen, különben nagy eséllyel gáz lesz.

Néhány dologban lehet kompromisszumot kötni, ha mindkét fél hajlandó rá.. de valljuk be ez családi részről nagy szívesség lenne.. már eleve az, hogy befogadták a párod... ezáltal a párodban is kialakulhat egy kiszolgáltatottság-érzés és/vagy megfelelési kényszer, ami nagyon nem jó.

A mi sztorinknak ezzel kapcsolatban az lett a vége, hogy 1,5 év után albérletbe kényszerültünk. Én döntöttem így, nem a család rakott ki.. de biztos vagyok benne, hogy valahol örülnek ők is.

Bármennyire próbáltam alkalmazkodni az ő dolgaikhoz, életvitelükhöz, szokásaikhoz nem ment... pedig mondom, addig 6 évig, amíg odajárogattam semmi probléma nem volt.

Emiatt meg is romlott a kapcsoltom velük.

Szóval nagyon bánom, hogy oda költöztem hozzájuk, vagy hogy nem léptem rögtön, mikor éreztem, hogy nem lesz ez jó..

Hozzáteszem nálunk azért más volt a helyzet kicsit, mert én azért költöztem hozzájuk, mert egyéb okokból kifolyólag nemnagyon volt más választásom sajnos... de mondom, ez akkor még "jó bulinak" is tűnt.

Sajnos csak negatív hozadéka lett, a párommal való kapcsolatomat is nagyon megviselte akkor, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltük.

Így most az albérletben sokkal nyugodtabb, boldogabb az életünk. Nem kell senkihez alkalmazkodni, senkinek megfelelni, stb. Bár a pénz "kukába dobálását" sajnálom nagyon, de még mindig jobban megéri, mint olyan helyen lakni, ahol nem érzi magát jól, otthon" az ember.

Legfontosabb a nyugalom, szabdság, boldogság.

"100%ig igy van"? Aha..

En nem ezt tapasztaltam. Van akivel konnyu egyutt elni van, akivel nem. Pl. tesommal volt hiba osszekoltozni mert kihozta belole a dominans főnök oldalát. 'Anyósom' viszont sokkal konnyedebb tipus,nem az a drámázós. Örül a tarsasagnak. es nem is szól bele semmibe. Vele konnyu egyuttelni.

Mivel szüleid is így kezdték,(enyémék is, sőt 2 tesóm is, baratom 2 tesoja is,) csak kérdezd meg őket, akár külön külön ha úgy konnyebb. Kitalalhattok egy probaidőt is 3 honap fel ev ev aztan akkor megkerdezed oket ujra privatban. ha meg nem akarnak hosszabbitani, johet az albi.

Lehet eleve az osszekoltozes se jon be. Egy csomo verzio lehet.

Könnyelműség kérdésedre konkrét választ adni.

Megkérdezheted szüleidet családi asztalnál (akkor éppen párod nélkül), de megkérdezheted őket külön-külön is.

Érdemes-e? Ezt neked kell tudni.

Te ismered szüleidet, ha van testvéred, nem veszik-e akaratuk, megszokásuk ellen való kényszerítésnek a helyzetet.

.

Hiába alkalmazkodóképes párod, ha csak egy WC-tek van és ő éppen kábelt fektet, amikor valamelyik szülődre is rájön a szükség, még a legjobb jóindulatot feltételezve is felmerülhet benne, hogy 'ha most nem lenne itt', akkor megkönyebbülhetne.

.

Ne az itt válaszolók többségi javaslatát fogadd el, hanem véleményként vedd figyelembe - és dönts megitélésed szerint.

A kibicnek semmi sem drága, de ha rosszul sül el a másra hallgatás, a levét te iszod.

Te ismered szüleidet, tűrőképességüket, párod alkalmazkodó készségét és képességét.

.

Minden esetre egy próbát megér!

Én a környezetemben azt látom ,hogy akik ezt meglépték ,mind a szülők nyakán ragadnak , vagy később sincs pénzük ingatlanra,vagy már eszük ágában sincs spórolni,mert minek ..

Ha ez a cél,akkor bátran . Egyébként szerintem akkor játszon mindneki felnőttesdit,ha el tudja magát tartani .

A konfliktus garantált a legjobb családban is , más korosztály,más életvitel ,nincs saját háztartásotok,sem életteretek . Én az albérletre szavazok ,mindenkinek békésebb a lelke így .Ha te még tanulsz ,egy lakás önerejére a pénz rengeteg idő,amíg összegyűlik ( két fizetésből is ,gondolom ha albérletre nem futja nem kerestek nettó 600at mindketten).

A bankban meg 30 % önerő alatt szóba sem állnak veled .

Tehát anyadékhoz költözne, nem hozzad. Én nem engednem. Ha felnőttet akarsz játszani, akkor oldd meg: albérlet.

Amuyg meg: anyu, ide költözhet a Pisti?