Régen természetes volt, hogy a szülõ csicskáztatta a felnõtt, házas gyerekét vagy már akkor is kotnyeles, mérgezõ szülõnek tartottak õket?

"Amikor téged a szüleid vállaltak és felneveltek, ugráltak körülötted, kiszolgáltak, főztek rád, vigyáztak rád, az életüket "rád tették", akkor az jó volt?

Nem lenne illendő viszonozni egy kicsikét?"

Nem azért vállaltam gyereket, hogy majd ha idős leszek legyen aki kiszolgál. Pont erről beszél a kérdező. Ha vállalsz egy pici, érző lényt, akkor azt is vállalod, hogy nagyon sokáig körülötte kell lenned, főznöd, mosnod, takarítanod rá, hiszen ő nem képes ellátni magát, ez vele együtt jár! Aki ezt felrója a gyerekének, az egy tipikus mérgező szülő! Egy 50-60 évesnek, ha nem beteg, simán el kéne látnia magát, nem kéne annyit bagózni, inni, zsírosat enni, cukrosat inni, és lenne rá energiája, de nyilván könnyebb a gyerekét ugráltatni. Ha én oda fogok jutni, hogy a segítségére szorulok, majd akkor fog igazán kiderülni, sikerült-e olyan szeretetben, kölcsönös tiszteletben nevelnem, hogy önszántából akarjon segíteni, kényszeríteni és lelki terrort alkalmazni soha nem jutna eszembe.

5-öS!

A bibi ott van, hogy ő ezt nem kérte, hogy megszülessen.

[link]

Ez is érdekes lehet kérdezőnek.