Más szülőknek is ennyire lusták a gyerekei?

Szerintem az h valaki főz kávét valakinek aki haza jön melóból nem egy megterhelő dolog

5perc?

Ez pusztán "ráérek megfőzni nekik meg jól esik"dolog

Az h egésznap csak a telefont nyomkodják?

Neked kellett volna önálló rá nevelni őket

Úgyertve hogy találják meg a munkát segítsenek neked otthon stb stb

Suli utàn lelőném a netet, mobilt el, míg a nekik kiosztott feladatokat meg nem csinálják. Ha végeztek a napra kapott feladatokkal,persze visszaadnám a dolgaikat.

Ha cirkuszolnak, nem csinàlják amit kértem tőlük,akkor nem mosnék, főznék rájuk, csak a legminimálisabb dolgokat kapnák meg, míg észhez nem térnek.

Nézd kérdező. Én nem látok bele a ti családi életetekbe, szóval nem tudom, hol csúszott ez a dolog félre, de írok pár dolgot, ami általában gond szokott lenni.

1. Ahelyett, hogy megkérnéd őket valamire, lecseszed őket. Van különbség a "kislányom, légy szíves, segíts ma délben az ebédnél" vagy esetleg a "múltkor olyan finom sütit sütöttél, nem akarsz most is csinálni egy olyat vasárnap" meg a "ne tespedjél már itt egész nap a telefonoddal, undorító vagy, szegény anyád meg kidolgozhatja a belét, mert hiába is kérnélek, te nem segítesz a főzésben, bezzegazénidőmben" között. Nyilván mind a két esetben jogos, hogy segítsen be a házimunkába, de az utóbbi mondat hallatán valószínűleg én is rád csapnám az ajtót, már bocsánat. Ráadásul erre szokás úgy hivatkozni, hogy "dehát mondtam én neki a múltkor, hogy segítsen", pedig dehogy mondtad. Azt mondtad, hogy biztosan nem fog segíteni. Nem is segít. Hol a probléma?

2. Mindig azt várod, hogy első szóra pattanjanak. Nekem például anno anyukám megtanulta, hogy nagyon szívesen segítek neki, csak szóljon mondjuk fél-egy órával előbb. Addigra el tudom rendezni a kis dolgaim, elérek egy fejezet végére vagy megtanulok egy leckét, és nem érzem úgy, hogy valaminek a közepén zökkentett ki. Vagy ha például nagytakarítást akarsz tartani, akkor is szólj pár nappal előtte, ne aznap reggel kezdj el sóhajtozni, hogy neked ezt is egyedül KELL csinálnod... Ha előre szólsz nekik, akkor mondjuk nem hagyják arra a napra a tanulnivalót vagy nem terveznek be egy lazítós napot maguknak. És nyilván persze vannak olyan helyzetek, amik halaszthatatlanok, de a legtöbb házimunkával azért nem így van.

3. Régebben segítettek, de akkor is csak kritizálni tudtad őket, mert nem úgy főztek/mostak/takarítottak, mint egy háziasszony, aki negyven éve ezt csinálja. Így érthető, hogy elment tőle a kedvük, ha soha nem tudnak megfelelni neked.

Egyébként pedig, ha őszintén magadba néztél, és az előzőek közül egyik se lehetett nálatok probléma, jó ötlet lehet, hogy fogod az összes házimunkát, ház körüli munkát, bevásárlást és miegyebet és elosztod hatfelé. (Még véletlenül se négy részre. Nem beszéltél arról, hogy a férjed és a fiad mennyire veszi ki a részét a házimunkából, de mivel egy olyan családról van szó, ahol mindenki dolgozik napközben (feltéve, ha te sem vagy éppen munkanélküli), akkor nekik is pont ugyanannyi feladatuk kellene, hogy legyen, mint amennyit a lányoktól vársz. Az online suli is épp ugyanolyan munka, mint a többi. Nem csak arról a "pár óráról" van szó, amit ténylegesen a tanórákon töltenek (bár egyébként van olyan gimis ismerősöm, akinél nyolctól fél háromig tart a nap, szóval alig valamivel rövidebb mint egy teljes állásban dolgozó felnőtté), de ott van még az órák utáni tanulás is. Pláne, hogy a legidősebb 18, valószínűleg idén fog érettségizni, vagy legalábbis az idei jegyei beleszámítanak majd a továbbtanulásba.)

A házimunkákról aztán akár csinálhatsz egy nagy táblázatot is, és azt kiakaszthatod valahova, hogy heti bontásban kinek mi a feladata. Ezeket aztán úgy oszthatja be magának mindenki, ahogy szeretné, a lényeg az, hogy bizonyos időre kész legyen. És nem, még véletlenül se csináld meg helyettük, még akkor se, ha te már szombat reggel elvégeznél valamit, aminek vasárnap délután jár le a "határideje", úgy nem lesz semmi értelme a dolognak. Majd aztán, ha vasárnap estig se lesz kész mondjuk a takarítással valaki, akkor jöhetnek a retorziók.

OFF: Egyébként meg miről beszéljenek szerencsétlenek egymás között? Gondolom ilyen idős korodban te sem az atomfizikáról cseréltél eszmét, hanem arról, hogy ki kivel jár, ki kivel szakított, ki kivel kavart a a hétvégi buliban (és miért nem veled). Ez teljesen természetes. Sajnos most ezeknek a szociális folyamatoknak a vírushelyzet miatt a jó része a közösségi oldalakon zajlik (amúgy tényleg nem a Facebookon, de ez már más kérdés). A helyes fiút már nem látod a suli folyosóján,nem hívhatod meg egy buliba, hanem annyi lehetőséged maradt, hogy nézegesd a sztorijait instán meg esetleg, ha van annyi bátorságod, rá is írj. Szar ez így, persze, dehát nincs mit tenni.

#28 vagyok, nem értem, miért lettem lepontozva. Én nem olyan rég voltam tini, 23 vagyok, és tudom nagyon jól, milyenek. Ha valamit szépen kértek tőlem a szüleim, b*sztam megcsinálni, vagy várhattak rá órákat, napokat, mire ötödik emlékeztetés után “jólvan na megcsinálom...” nagy lelkesedéssel megcsináltam. Sajnos a tinik 90%-a szörnyen lusta és nem használ náluk a szép szó. Még vissza is feleselnek rá. Akinek nincs gyereke, az persze könnyen beszél arról, hogy mit hogy kéne csinálni egy csilivili ideális családban, ami szép és jó, de nem nagyon létezik :D Nálam is csak az használt, ha pl kihúzták a netet. Persze utána fél órán át hisztiztem és elhordtam őket a világ legrosszabb szüleinek, de végül mégis egy nagyon rendszerető felnőtt lettem, és nagyon jó a viszonyom is a szüleimmel. Ha más nem használ, akkor mit kellett volna csinálniuk? Hagyni, hogy visszafeleseljek és ne csináljak semmit következmények nélkül? Akkor most valószínűleg egy életképtelen, nagyképű, elkényeztetett liba lennék, aki azt sem tudja, melyik végén kell megfogni a porszívót.

Szóval én azt javaslom, hogy eleinte mindig szép szavakkal indulj neki, de ne lepődj meg, ha nem fog működni :D