Más szülőknek is ennyire lusták a gyerekei?

Ez részben a te hibás is kérdező,látszik,hogy lettek nevelve,most már sokat nem tudsz tenni

Ezt kisgyereként kellett volna már az elején megtanítanod nekik

Kisebbik fiam 17éves ugyan ez lusta végtelenségig,a Bátyát 18 éves legalább még tudom kérni egy csomó dologra már szemetett ki viszi ha meg kérem,felhozza a kocsiból a megvásárolt élelmiszereket,ha szólunk neki,vagy ha megkérem hozzon le dolgokat padlásrol,megteszi, illetve férjem.minden nap elviszi sétálni,biciklizni.

Kisebbiknél az müködik hogyha nem teszi meg amire szépen megkérem párszor akkor konkrétan elveszem tabletjét,telefonját ,nintendoját.1 napra azt jobb belátásra kerül, illetve őt meg én viszem sétálni .

Este 10 után nincs net le kapcsolom.alvás

Lehet most is nevelni még gyerekeket de nehezebben.

Szerintem ez az egész nem nevelés kérdése, hanem a gyerek személyiségéhez van köze.

31 vagyok. Rólam is van fénykép, hogy 4-5 évesen gyúrom a süteménytésztát, meg emlékszem, hogy mikor anyám a házi tésztákat készítette, akkor is sokszor legyeskedtem ott. Mégsem lettem se konyhatündér, se tisztaságmániás.

12-13 évesen kezdett el anyám bevonni a házimunkába, először csak néha mosogatással, aztán jött ugye a saját szoba rendben tartása, végül 2-3 évvel később már a 120 nm-es ház kb. fele, a másik felét meg a húgomnak osztotta ki, mikor elég idős lett hozzá. Anyámnak maradt a fürdő-wc, meg nagy ritkán a szülői háló. Nem dolgozott egyébként akkoriban.

Majdnem 18 voltam, mikor elkezdett igényem lenni arra, hogy hétvégente ki-kijárjak szórakozni. Természetesen addig nem mehettem, amíg körbe nem volt nyalva a fél ház. Olyan opció nem volt, hogy esetleg vasárnap befejezem, mert akkor már ment a sóhajtozva csapkodás, hogy mindent neki (anyámnak) kell csinálni. Sokszor volt olyan, hogy emellett még kért valami más házimunkát, mondjuk vasárnapi mosogatást (mindig a vasárnapit, mert akkor volt a legnagyobb rumli). Vasárnap általában pihentem és tanultam, na meg persze lusta is voltam, bevallom, ezért mindig azt mondtam, hogy majd megcsinálom. Magamban el is terveztem, hogy pl. miután ezen meg azon a tantárgyon túlvagyok, akkor megcsinálom. Erre 10 perc múlva hallom, hogy motyog, csapkod, és ereszti a vizet. Hát, akkor csinálja, ha ennyire nem bír várni.

Volt olyan is, hogy kedveskedni akartam neki, hogy mire hazajön a bevásárlásból, addigra kitakarítom a konyhát meg a hatalmas előteret. Nem, hogy észre sem vette, még mikor szóltam neki róla, akkor is belekötött, hogy ez sem jó meg az sem jó, különben is, ennek alapnak kellene lennie. Alapvetően, ha hétvégente takarítottam, sokszor odaállt felém és nézett, olyanokba belekötött, hogy melyik irányba csavarom ki a felmosórongyot, vagy hogy fogom a partvist...

Nekem tini korom óta herótom van attól, hogy "meg kéne látni a munkát, nem kéne kérni", bármilyen szülő is mondja ezt a gyerekeivel kapcsolatban. Gyerek voltam, nem háziasszony. Ha anyám kérte, segítettem, de akkor fogadta volna el azt, ha azt mondom, hogy megcsinálom, de 1-2-3 óra múlva. Vendég úgyse jött, ő meg addig ne nézzen oda. Szeretett mártírt játszani, szóval mindig megcsinálta helyettem, duzzogva, csapkodva, mintha annyira sürgős lett volna. Azzal szerintem sok szülő nincs tisztában, hogy hiába gyerek meg kamasz, neki is el van tervezve a napja sok esetben, nem csak teng-leng egész nap és arra vár, hogy mikor szólítja a szülő, hogy munkát adjon neki. Pl. online tanítás után lekapcsolni a netet és munkára fogni őket? Mikor tanulnak, munka után? Fontosabb a házimunka mint a tanulás?!

Szóval most 31 vagyok. Lusta tini voltam, de lelkiismeret miatt megcsináltam sok mindent, HA KÉRTÉK. Magamtól nem. 23 évesen kolis lettem, aztán 26 évesen egyedül mentem ki dolgozni külföldre. Meglepetés! Nem evett meg a kosz! Lehet, hogy nem mosogattam minden nap, de beáztatva hagytam a tányérokat, hogy ne száradjon bele a maradék. Lehet, hogy nem porszívóztam kétnaponta a szobát, viszont figyeltem, hogy mit viszek be a lábamon-ruhámon, így havonta is elég volt. Nem volt minden élére állítva, de van az a rendetlenség, ami már zavar, és akkor mindent szépen elpakolok, hogy aztán újra szétrakodjak. Egyszerűen vannak tárgyak, amiknél sokkal praktikusabb, ha kéznél van, mint hogy valami vitrinben vagy fiókban kelljen mindig kotorászni utána. Viszont rászoktam például arra, hogy reggel megigazítom magam után az ágyat, amit korábban sosem tettem. Az egészséges rendetlenség híve vagyok, nem szeretem, ha minden úgy néz ki mint egy múzeumban.

Szerintem sem nevelés. Egyszerűen ha valaki alapból lusta, azt nem lehet "nemlustának" nevelni.

Az én anyukám szépen kért meg, megmutatta, mit hogy kell, segített, míg nem ment magamtól, megköszönte és nem kötött bele. Megcsináltam, amire megkért, de soha nem élveztem. Egyedül élek, és teljesen máshogy. Ugyanúgy lusta vagyok, csak magam miatt nem kell mindent egy nap, azonnal megcsinálnom.

(Kávét meg 32 évesen sem tudok főzni, mert nem szoktam inni. Se kávém, se főzőm nincs.)

Készíts egy órarend szerű táblàzatot, amiben napokra felosztva kiadod a feladatokat mindenkinek. Ebbe aput meg a bátyust is bele kell venned.

Pl. Nórika hétfőn felporszívózik, Kata elindít egy mosást és kitereget, Flóra mosogat, Anya felmos, Józsika kiviszi a szemetet, Apa lesöpri a teraszt.

Nem kell mindennapra mindenkinek feladat, lehet 2 naponta is, de a lényeg, hogy megcsinálják, ha kész Anya pipál. Aki nem csinálja meg arra bevezetsz valami szankciót. Annak nincs telefon arra a napra, nem kap zsebpénzt, nem kap új ruhát, nem mehet sehova a hétvégén. Vagy esetleg aki 1et nem csinált meg az következő héten duplázik. Egyenlően oszd el a napokat, ne érezzék úgy, hogy csak ők vannak szivatva, mert lusták. Mindenképp vond bele a fiúkat is és támogassanak.

Nálunk működik, 2 lányom van és 1 fiú,1 lánynak az ideiglenes gyámjai vagyunk. Mindent megcsinálnak így, a táblázat alapján, nem hisztiznek.

Esetleg ha ekkora az összetartás köztük, ha 1 nem csinálja meg, mindhárom bűnhődjön, mert könnyen lehet kölcsöntelefon belőle.