Milyen volt régen gyereknek lenni?

Több mint fél évszázada voltam gyerek, és szerintem sokkalta jobb sorsunk volt, mint a mai gyerekeknek. Negatívumként talán annyit tudnék megemlíteni, hogy szombaton is volt suli.

Ami a bántalmazást illeti, részemről nem volt abban semmi rossz. Tudtuk, hol vannak a határaink, és tudtuk, ha azokon átlépünk, a szomszéd tenyeres-talpas rendőr ugyanúgy leakaszt egy sallert, mint saját faterunk. Nem tudom, más családokban hogy volt, de nálam és a barátaimnál csak akkor kaptunk egy nyakast, ha megérdemeltük. Márpedig megérdemeltük! Mi kint játszottunk délutánonként, és ment a virtus orrán-száján! Elhagyott (életveszélyesnek kikiáltott) bányajáratok, építkezések, városszéli láposok voltak a kedvelt helyeink, s egy felhasadt lábszár, csontig ható horzsolás, vagy betört fej szinte mindennapos járulékai voltak a vadulásinknak. Cserébe este hullafáradtan kerültünk ágyba, nemigen kellett ringatni minket. De kint voltunk a levegőn, egyfolytában mozogtunk, erőltettük az izmainkat, ismertük a város körül élő állatvilágot, és más haszna is volt; Legtöbbször találtunk magunkhoz illő társaságot (fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal), de előfordult, hogy keverednünk kellett. Az ilyen esetek remek apropóul szolgáltak játék közben megismerni a másik nem gondolkodását, lelkivilágát, és a kamaszkorba már ennek a tudásnak a birtokában léptünk. Így sokkal könnyebben ismerkedtünk, mint mai ifjak.

Közben eszembe jutott még egy "negatívum". A mi időnkben is volt influenza, volt nátha, megfázás. De két-három notórius hiányzón kívül mindig teljes volt a 36 fős osztály. Köhögtünk, prüszköltünk, alig láttunk a takonytól, és valószínűleg keresztül-kasul fertőztük egymást, de az óraközi szünetekben ugyanúgy rohangáltunk, eszetlenkedtünk, mint amikor épp nem volt járvány. A láz 38,6 foknál kezdődött, de bárki ki tudta íratni magát pár napra, ha utolérte a kétoldali iskolaundor. Egyébként viszont tanár és szülő egy csapatban játszott, s noha ezt akkoriban nem örvendetes tényként éltük meg, utólag már látható, hogy megvolt a maga haszna.

Szegénység volt? Igen. A mai viszonyokhoz képest mindenképpen. De gyerekként ugyanúgy megkaptunk minden elérhetőt, mint ahogy később mi is megadtunk a csemeténknek mindent. De senki se csúfolt senkit, ha pl az illető kivágott orrú dorkóban jelent meg tornaórán. És megvolt ennek is a haszna. Nekünk a kivágott orrú dorkótól volt hova fejlődnünk. Az én gyerekeimnek a szekrény alján heverő három pár megunt Nike-tól már kevésbé. Márpedig az emberi boldogság alapja a fejlődés, a haladás.

32 ez az írás jó volt! Nagyon jó!

Egy kortárs

1977-ben születtem és sosem vertek meg, sőt. Anyukám 1950-ben született, falun ráadásul, és őt sem.

Sokkal szabadabbak voltunk, mint most. Sok gyerek volt, egy osztában 38-40 ami hátrány is lehet, de tele voltak folyton a játszóterek, mindig kint bandáztunk.

Sokkal többen olvastak, nem kellett gagyi szövegértési gyakorlatokat csinálnunk mert tudtunk szöveget értelmezni. A nyelvtanítás szintje valóban nem volt nívós, az orosz volt kötelező, de sok suliban volt mellé második nyelv is. viszont nem volt hallott szövegértés csak főleg olvasás-fordítás, nyelvtani feladatok.

Kevesebb volt a választék ruhából, játékból, de minőségibbek is voltak a dolgok.

A gyakori minta a két, egy plusz két fél szobás panel lakás, ott nőttek fel a gyerekek, viszont a gyakori modell a két gyerekes család volt.

Az egyetlen valódi negatívum, hogy nagyon nehéz volt pl telefonhoz jutni (engedély kellett hozzá, aztán évekig várni rá) és ha valami történt, akkor a szomszédba kellett szaladni, hogy telefonálhatunk-e taxiért, mentőért.