Milyen volt régen gyereknek lenni?

Én inkább a kisbabakorra térnék ki. 40 évvel ezelőtt csoda volt, ha egy nő tudott szoptatni, mert olyan tanácsokat kaptak a védőnőktől, ami elapasztotta a tejet: itassa meg teával az újszülöttet, nem engedték az igény szerinti szoptatást, hiába sírt a baba éhesen, megszabták, hogy mennyi időt lehet mellen. Az én kislányom az első hetekben 5-6 órákat is mellen volt és volt is tejem bőven. Mert ez úgy működik, ha a mellet inger éri és ürül, akkor termeli a tejet, ha nem, akkor elapasztja, mert úgy érzékeli az agy, hogy nincs rá szükség. Egy újszülött nem fog tudni eleget szopizni 10 perc alatt. Akkoriban azt mondták, ha valaki nem időre szoptatott, hogy elkapatja a gyereket. Emiatt nem is szerették kézbe venni az újszülötteket, nehogy elkapassák őket. Képesek voltak egy újszülött sírását, aki csak akkor sír, ha szükségletei vagy fájdalmai vannak, hisztinek nevezni és rácsukták a kisbabára a szobaajtót, mert tiszta udvar rendes ház, első a házimunka. Mondjuk sok anyának már a kórházban elapadt a teje, mert nem lehettek egy kórteremben a kisbabájukkal, mire pedig megkapták a babákat, azokat a csecsemősök megitatták teával, hogy ne sírjanak. Cumisüvegből itatott újszülött pedig rossz szopási technikát sajátít el és már nem boldogul az anyja mellével. Így szépen elapasztották a legtöbb nő tejét, amivel megfosztották az anya-újszülött kapcsolat legszebb részétől a babát is, az édesanyát is. Szerintem ennek hosszútávú következményei is voltak. Mindez nem szándékosan zajlott védőnő és csecsemősök szintjén, hanem nagy volt a tudatlanság, viszont a tápszergyártók érdekeit szolgálta, ott nagyon is tudatosságot feltételezek.

Az akkori gyerekeket nem féltették annyira, simán mentünk már 6-7 évesen egyedül iskolába, igaz, hogy ekkora forgalom se volt és a Zsigulik se 120 km/h-val dübörögtek el a földúton.

Nem volt gyerekülés az autókban. Simán felültették a gyerekeket a kisteherautó nyitott platójára is, aztán kapaszkodtunk az ablakrácsba meg a plató szélébe és leutaztunk nagymamáékhoz nyaralni 60-80 km-t.

Sokkal többet voltunk gyerekek közt és felügyelet nélkül, de végső soron biztonságban. Nem ment egész nap a Tv, nem is volt benne non-stop mesecsatorna. Csak este a híradó előtt volt egy mese, amit nagyon vártunk és hiába vetítik le ugyanazokat a meséket most is, az én gyerekem már nem értékeli úgy, hiába voltak azok a mesék százszor jobbak, mert egy Vuk, egy Süsü és hasonló remekmű ma már elvész a Mancsőrjárat és Eperke és egyéb semmiről se szóló mesesorozatok végeláthatatlan részei közt. És hétvégén délelőttönként voltak még mesék a TV-ben. Hétfő kivételével, amikor adásszünet volt. Az összes többi időben éltünk és játszottunk vagy tanultunk.

42

Azért nem kellett félteni a gyerekeket régebben, mert mindenki figyelt rájuk, rájuk is szólt, ha kellett. A zebránál a felnőttek mellé állt a gyerek, és volt, aki megfogta a kezét, amíg átmentek. A boltban az eladó segített a szatyorba pakolni a gyereknek és kiszámolta neki a visszajáró aprót. Ha valaki rosszalkodott az utcán, rászóltak, hogy "anyád tudja, hogy mit csinálsz"?

Jó volt az iskolában a köpeny is, mert hasonlóan öltözöttek voltak az iskolások. És a tanárok is köpenyt hordtak, az igazgató meg öltönyt vagy kosztümöt. Rendesebben néztek ki.