Mi a véleményetek arról, ha párotok gyereke hozzátok költözik?

De mit mond, mitől kell menteni a gyereket? Nem egy kisgyerekről van szó, hanem egy felnottrol, hiszen 18 éves. Mit mond, mi a probléma otthon?

Azt lehetne még esetleg, hogy x hét/hónap "próbaidő". Pl ott tölti nálatok a teljes nyariszunetet és akkor majd látjátok, hogy megy ez. Egy-két hétig megy az, hogy megjátssza magát, de hosszabb távon nem.

A határidőt meg nem úgy értettem, hogy ki kell dobni. Nyilván nem kell kidobni, ha önhibáján kívül nem tud elköltözni. De pl az a határidő, hogy 5 ev múlva költözik, amikor az egyetemet befejezte és egy éve már dolgozik. Ez esetben ha baxik dolgozni, már csomagolhat is. Ha láthatóan keresi a munkát, de nem jön össze, akkor persze maradhat.

28# vagyok.

"hogy mivel apuka enyhén szólva nem szívleli az exet, inkább a gyerek alá adta a lovat anyuka ellen, ha a gyerek panaszkodott rá. "

Kedves kerdezo! Nem akarlak megserteni, mi a bubanatos fenet akarsz te egy olyan embertol , aki ugy viselkedik , sot rosszabbul , mint egy gyerek. Ahogy fent leirtad , o jofejkedik, megmenti a gyereket, mikozben arra sem kepes , hogy atgondolja ez mivel jar. Azert lesz ez neked borzaszto teher mert apuka nem a tarsad ,partnered ( ezert tettem idezojelbe , hogy parod ) mert o leakarja gyozni az exet, bosszut akar allni . Te pedig ott maradsz 2 gyerekkel! Jo tudom , besegit a hazimunkaba, de a gyereknevelesrol fogalma sincs. Es nem is erdekli . O nem a parod hanem egy durcas tinifiu!

Jézusom, tényleg az. Roppant infantilis férfi, akinek a -bocs, de - hülyesége a gyerek neveletlenségén és együttműködésre képtelen hozzáállásában képeződik le, amely a végén rajtad csapódik. Ez nagyon nem szerencsés kombináció. A közössel is így lenne egyébként, tapasztalatom szerint. :/

Nos, ha ezek kőbe vésett dolgok (a nagy gyerek jön és kész, bizonytalan időre, azzal a hozzáállással, amilyen jelenleg) és te együtt akarsz maradni ezzel a férfival és közös jövőt tervezel, benne közös gyerekkel, én nagy hangsúlyt helyeznék arra, hogy _magamat_ tehermentesítsem, és a mentális állóképességem és a lelki egyensúlyom megmaradjon, mert ha én állok a tápláléklánc alján, akkor óhatatlanul borulni fog minden, ha én egyszer megrogyok és kilépek belőle.

Ezért fontolóra venném a nagyobb lakást / házat, heti x alkalommal rendelt étel volna, és heti 1x hívnék segítséget a takarításhoz (baba mellé meg egy trehány , nyegle inkabb kamasz,mint felnőtt mellé meg az alig jelenlevő apja mellé nem fog ártani). Igen, ez pénz, és nem is kevés. Vagyis vagy te és a párod fogtok még többet dolgozni és még kevesebbet együtt lenni, vagy ez az egész mikroközösség egy kuktává változik majd, ahol előbb-utóbb eltömődik a szelep és robbanni FOG.

Nem irigyellek, és baromi könnyű kívülről meg utólag okoskodni, ezt tudom. Remélem, sikerül valamilyen közös tervet alkotnotok erre a helyzetre, mert a 'majd megoldjuk valahogy', az nem egy nyerő stratégia :/

"Szóval nem értem a panaszkodást."

Akkor segítek, jó? Az a "panaszkodás" tárgya, hogy nem az ő kölyke. És ha akart volna, akkor szült volna magának.

Ja, és kár azzal jönni, hogy már egy lényegében felnőtt ember. Ki akar egy kvázi idegen felnőtt emberrel együtt élni tartósan?

Könnyű a máséval verni a csalánt, és osztani az észt.

Kérdező, nem irigyellek. Ha az enyém lenne a lakás, azt mondanám, hogy nem jöhet.

Ha kettőnk nevén lenne, akkor pedig a válást választanám. Aztán majd abba, amit a mostani lakás feléért kap, odaveheti a felnőtt gyerekét, és vállalhat vele életközösséget, de nélkülem.

De ez én vagyok, a férjemen kívül senkivel nem élnék egy élettérben.