Szülők, ti szoktátok a szeretetet nagyértékű ajándékkal kimutatni a gyerekeiteknek? Pl. vesztek neki néha valamit, ami a szive vágya és drága? Lovat, motort, autót, ilyesmit?

10-es miért baj a szeretet, ami két élőlény között úgy alakul ki, hogy mind a kettő tudja apró rezdülésből, hogy mit szeretne a másik. Én igen traumaként éltem meg, hogy a kedvenc szeretett lovam nem tudtam megvenni, de nem hisztiztem és nem bőgtem és teljesen megértettem, hogy nincs rá pénzünk, a szüleim is segítettek volna, ha lett volna pénzük. Én akkor meghoztam egy tudatos döntést gyerekként, de attól függetlenül sérültem lelkileg, mert nem lehetett velem az a ló, ami nekem nagyon sokat jelentett. Csak egy oldalról elemeztétek ezt a kérdést Az érzéseket, a szeretet érzését kifelejtettétek, és azt, hogy pl. az a gyerek keményen dolgozott a lóistállóba, tehát nem egy elkényeztetett gyerek oldaláról nem nagyon írt itt rajtam kívül senki, bár nem olvastam egyik kérdést sem. A kérdező ismerőse se elkényeztetett ahogy olvasom, szerintem megérdemelné azt a lovat.

Ja és még egy reflekció arra a válaszra, aki azt írta, hogyha űrhajós akar lenni vegyenek neki egy űrhajót?

Tudod ezt úgy őszintén túl gondolod, ugyanis egy ló és űrhajó között óriási különbségek vannak, egyébként én el tudom képzelni hogy Elon Musk majd valamelyik fiának vesz egy űrhajót és nem azért mert elkényezteti, hanem mert megteheti, hogy a gyerekét a szeretett szakmához segítse pl., sőt biztos vagyok benne, hogy mindkét gyerekének van saját műholdja,amivel majd később ő segít a szülőnek, és Elon Musk biztosan nem kényezteti el a gyerekeit az életútját látva.

A ló példánál, ha olyan pályára készül, akkor igen is nem pazarlás, mert aki pl. versenyzik, saját lóval jobban van összhang és többet is tud gyakorolni nem csak edzővel. Aki egyetemre megy annak is segítenek a szülei, hogy az egyetemhez szükséges eszközöket előteremtsék. Értem én a példádat de ez is túl van tolva, úgy hogy szerintetek ha valaki nagy ajándékot kap akkor egy elkényeztetett felnőtt lesz. De hidd el nem. Van ilyen is és olyan is, nevelés kérdése.

Hiaba lennenek millioim a bankba nem vennek meg minden szart nekik.

Alap dolgok termeszetesek de nem kap ifost meg lovat ij autot lakast etc ..

Kap helyette normalis telefont ami hasznalhato, kap programokat velem es a csaladdal, normalis ruhat, es ami szukseges. A gyerekneveles nem azt jelenti h megvasarolod a gyereket a szeretetet.

Mert aki ezeket veszi meg az az érzelmi részét kompenzálja.

Apám: havi szinten utalt 50 ezret, kaptam egy xbox-ot. Pedig havonta ha egyszer találkoztam vele, mert tudja, hogy elbaszta.

Anyám: vett egy könyvet és odáig voltam érte. Napi szinten beszélgettünk, mindig mellettem állt, jó a kapcsolatunk.

Attól, hogy nem vesz lovat a gyerekének, még szeretheti. Nem ismerjük, a pontos történetet.

#22, jó neked célod volt a lóval, álmaid, amit a szüleid hiába szerettek volna, nem tudtak teljesíteni. Hányszor dörgölted az orruk alá, hogy mekkora traumát okoztak ezzel neked?

Tegyük fel, hogy apuka ismeri a gyerekét, és tudja, hogy a lelkesedése ideig-óráig tart, és a lányának (ismerősének) nagyobb fájdalma az, hogy bár megtehetné, de nem vett neki első szóra lovat. Autót. Repülőt. Akármit, mert végül is megtehetné, de nem akarja, amihez joga van.

Én nagyon örülök, hogy van, akinél ez a legnagyobb probléma, de napjainkban szülők ezrei gondolkodnak azon, hogy holnap mit adnak a gyereknek enni...

27-es egyszer sem dörgöltem a szüleim orra alá! Tisztába voltam a lehetőségeinkkel gyerekként is, nem lett volna fer sem a szüleim felé, sem a ló felé. Írtam, hogy tudatos döntés volt tehát én nem hisztiztem. De én azon a szakmai pályán is voltam már középiskolába is, tehát nem egy vegyetek nekem csillámpónit típusú kislány voltam.

Ezt a példát azért írtam, mert a nagy többség nem venne nagy ajándékot a gyerekének.

Én speciel igen, mert nem az ajándék nagysága a lényeg, hanem hogy milyen a szülő gyerek kapcsolat és hogy van nevelve a gyerek. Ha nem sokat foglalkoznak vele, és ajándékokkal kompenzálják, vagy elkényeztetik, az megint más, mint az a példa amit én írtam.

A kérdező ismerőse is biztosan nagyon szereti azt a lovat, így teljesen meg tudom érteni.

Amúgy csak csöndben szólok, hogy a lánya egyetemista, csak nem tudom, hogy értettétek-e amit írt.

28-as vagyok.

Igen, láttuk, hogy egyetemista. Tehát elég idős ahhoz, hogy mondjuk nen is tudom... elmenjen dolgozni?

#28 Erre próbáltam rávilágítani. Neked terveid voltak, a szüleid nem tudták teljesíteni, hiába szerették volna. Egyértelmű volt, hogy nem dörgölted az orruk alá, mert felismerted a korlátaikat, és tudtad, hogy csak fájdalmat okozna nekik, ha ezzel szembesítenéd őket. Fájt? Persze. Felnőttél, és rendes, normálisan funkcionáló ember lett belőled? Felteszem, igen.

Ezzel szemben van egy egyetemista (tehát felnőtt) fiatal nő (illetve ismerőse), aki vagy az ismerőseinek (vagy fedősztori keretében vadidegeneknek) sírja el a bánatát, hogy apuci, bár megtehetné, nem vett neki lovat, de talán ne is szereti, mert még ajándékoz sem kap.

A többség nem azért nem venne nagy ajándékot a gyerekének, mert nem szereti, hanem mert nem teheti meg.

Saját magadnak mondasz ellent azzal, hogy nem az ajándék nagysága a lényeg, de egyértelmű, hogy vennél nagy értékű ajándékot a gyerekednek.

De tegyük fel, hogy két gyereked van, apuka éppen lelépett, csak a kötelező mértékig támogatja a gyerekeket, egy kereseted van, és mellette mindennapi kiadásaid, extra költségek időnként (gyógyszerek, iskolai kiadások, bármi). Ha szerencséd van nincs hiteled, és nem albérletben élsz. Még mindíg megvennéd a drága ajándékot, akár a lovat is a gyerekednek, az összes járulékos költséget bevállalva?