Szülők, ti szoktátok a szeretetet nagyértékű ajándékkal kimutatni a gyerekeiteknek? Pl. vesztek neki néha valamit, ami a szive vágya és drága? Lovat, motort, autót, ilyesmit?

47. Erről van szó. Mert neked van hozzá tudásod, ismereted, motivációd, hogy a ló ezer százalék, hogy jó helyre kerül, ha a gyereknek még sem kell.

Én ha látnám, hogy a gyerek nem alkalmas a lótartásra, ezer százalékosan nem venném meg, mert nekem nincs hozzá megfelelő tudásom, ismeretem, hogy a ló olyan törődést kapjon, amilyenre szüksége van. Hiába vannak lovas ismerőseim.

A kapuzárási pánik a kérdező 31-es kommentjéből származik:

"próbálj abból kiindulni, amit írtam, az apa tényleg gazdag simán megtehetné, magának a 8. luxus autót vesz, lassan nincs hová tennie őket és 20-30 millás autókról van szó (szerintem kapuzárási pánikja van) És nem , nincs fedősztori, egyik ismerősömről van szó, akivel személy szerint nem értek egyet a témában."

51-es de ez egyértelmű! Mint írtam az üzleti terv erről szólna, ami valójában az ő jövőjének a terve, szóval abból meg többmindent tud a gyerek mérlegelni, hogy 10 évvel később is ugyanolyan motívációja lesz, vagy csak hóbort. Az üzleti terv segít abban, hogy ne csak a jelen helyzetre tudja az ember logikusan látni a vágyait hanem a jövőre vonatkozóan is lesz már egy tervezett képe.

Szóval mint írtam csak úgy vennék nagy ajándékot ha biztosan tudnám, hogy nem csak hóbort, ha nem értenék hozzá, de tudom hogy ez a jövőjét segíti akkor is megvenném, és közben tájékozódnék, szakemberek segítségét kérném, mert ugye a kérdés alapján megtehetem mert van pénzem. Én tudok elvonatkoztatni a helyzetemtől és nem vetítem ki a másikra az én helyzetem. Ha például csak autóról van szó, akkor könnyebb a dolog ha nem értek hozzá, mivel az autó nem élőlény, ergo ha nincs jogsim akkor is tudok mit kezdeni ilyen ajándékkal is ha csak hóbort a gyerekemnek. Vagy megszerezném a jogsit, vagy felvennék egy sofőrt. :D Csak kreativnak kell lenni.

A példám is csak azért írtam, hogy egyrészt jelezzem, hogy nem csak elkényeztetett gyerekek vannak a világon, és hogy választ adjak, hogy igen sérülhet lelkileg a gyerek, de a helyzet adja, hogy milyen jellegű a lelki sérülés. A kérdésben szereplőnek nehezebb, bár nehezebb lett volna, ha mindezt 13 évesen éli meg, de így felnőtten a nehezebbet írom. Mert nehezebb neki, mint nekem akkor volt.

Mesélek még egyet. Felnőtt koromban jártam egy lovardába, ahol volt egy lány aki nagyon összhangba került egy látáskorlátozott lóval, most nem emlékszem már hogy teljesen vak volt-e a ló, de úgy emlékszem nem, és elmesélték, hogy mikor odakerült se az ott dolgozók nem bírtak a lóval, se nem adták ki lovaglásra. A lány kapcsolatba került ezzel a lóval és szépen lassan felépült közöttük a bizalom, olyannyira, hogy mindenki ámult, hogy azta. Ugyanis a ló előző gazdája traumatizálta a lovat valószínűleg, és ennek a lánynak sikerült elnyernie a bizalmát. Nem az övé volt a ló, hanem a lovarda tulajdonosé, aki megvette ezt a lovat nem tudom hogy második gazdája, vagy x-edik gazdája volt ennek a lónak, de ott jó helyen volt.

Szóval ennek a lánynak a testvérének szintén volt egy lova, vagy az is lehet hogy közös ló volt a két testvérnek már nem emlészem. De ugye a lány annyira összhangba került ezzel a majdnem vak lóval, hogy aztán később érettségi ballagásra ajándékba kapta ezt a lovat, de nem is ez a lényeg, hanem hogy az, hogy gyakran azzal tesz az ember a legjobbat a gyerekének,és annak az élőlénynek, ha nem szakítják el egymástól őket. Ha nagyon komoly fontos dolog akkor szerintem a legtermészetesebb, hogy ad az ember szülője ilyen ajándékot is a gyerekének, ha megteheti mert van pénze.

Szóval ez a lány és a lova utána versenyeken is indult, és nyertek is versenyt úgy emlékszem.

Nézd, én nem vitatom, a kötődés fontosságát állat és gazda között.

Meg ha a szülő megteheti, és a gyerek elég motivált, felelősség teljes, érdekli a dolog, persze, vegyen neki lovat.

De a fenti történetből összesen annyit tudunk, hogy van egy apuka, aki megtehetné, de nem vesz lovat a lányának. Akinek ez trauma. De hogy apuka miért nem vesz lovat a lányának, azt nem tudjuk, csak hogy lehet, hogy nem dolgozott meg a milliókért, meg "csak érettségije" van. Bár történet szempontjából ez nem lényeg.

Vannak dolgok, amiket nem szabad, és nem lehet erőltetni. Ha nekem a szüleim annak idején azt mondják, hogy édes lányom, itt egy ló, kötődjetek, nagyobb felelősség és trauma lett volna, mert már akkor sem érdekelt a lótartás semmilyen ága, akármilyen szépek is.

Van lovas ismerős. Apa él-hal a lovakért. Anyuka annyira nem, de támogatja. Háromból két gyerek szintén él-hal, de apuka nem vett nekik lovat. Viszont amikor összejött a pénzük a lóra, segített nekik kiválasztani, biztosította nekik a helyet, és ha a gyerekek akadályozva voltak, a sajátjaiként gondoskodott róluk.

A fiú versenyekre jár, hintóztat, és filmezésekre is hordja a lovait, mint állat statisztákat. A lány bár szakirányban tanult tovább, járt versenyekre, mint fogathajtó, és volt róla szó, hogy elvégzi a lovas oktatóit, mert milyen jó lenne... A lelkesedése viszont hol fellángol, hol alábbhagy. A keze alatt több ló átment, mert a másik szebb volt, vagy jobban ügetett stb.

Barátnőm a lelkét eladta volna egy lóért. Elolvasott minden szakirodalmat, és ha lett volna a környéken lovarda, (akkor!) mindent megtett volna, hogy ha mást nem, csak gondozni segíteni hadd járjon oda. Aztán a tánc kezdte érdekelni, versenyekre járt. Aztán a bulizás, piálás. Aztán újra a tánc, de már más stílus. De olyan szinten, hogy ő oktató lesz, és versenyekre készít fel embereket, és milyen jó lesz, mindenféle végzettség nélkül. És nem értette, hogy hol van a terveiben a probléma, hogy ő a volt oktatója (akinél ő jobb, meg senki sincs vele megelégedve, mert milyen már) koreográfiáit tanítaná tovább (mert ő az óra díj befizetésével megvette a koreográfiát is). Ha megkapja a lovat, megunta volna, és nem lett volna senki, aki a családból tovább tudta volna gondozni.

Az emberek, és az élettörténetek nem egyformák.

Nem tudom, mit szarakodtok a lóval?

Világosan le van írva, hogy nem szereti a gyerekeit, nincsenek jó viszonyban.

Azon kellene javítani, ha akar valamit.

A ló különben nem drága, ha nem üzleti célú versenyló.

Csak lakásba nem való, de kertes házba se, ahhoz egy birtok is kell de főleg napi másfél-két óra együtt töltött idő.

Különben épp olyan szeretet nélküli zsákutca, amiben a gazdag ipse van a gyerekeivel