Hogy kéne ezt elviselnem? (Lelki bántalmazás)

Ne várd meg, hogy ő dobjon ki téged.

Apád sem áll ki melletted?

Tűrsz, tanulsz, munkát vállalsz, majd elmész albérletbe. Búcsúzóul még kiverheted az első két fogát. (Inkább ne.)

Te is tudod, hogy nincs ott maradásod, felnőtt vagy, elmehetsz. Te ismered a lehetőségeidet, neked kell tudnod, hogy merre tovább. Nehéz lesz, sőt, iszonyú nehéz lesz, főleg, ha tovább akarsz tanulni, de mindig jusson eszedbe, hogy ez nem a te hibád, hanem a szüleidé, akikre nem számíthatsz.

Sok sikert kívánok, tényleg.

Hülyeség az érzelemmentesség, ez a nő azért gyülől mert nem a gyereke vagy,és a szemében vetélytársa vagy a saját gyerekével szemben.

Tönkre akar tenni ki akar túrni hogy az ő gyerekének jusson minden.

Bármi amit mondd ezt a cél a szolgálja, nem benned van a hiba.

Nem tudom mit csináljak már, nagyon magányosnak érzem magam, nagyon sokan mondják, hogy jobb lenne nekik nélkülem (testvéreim is) ??????????????

Arra esetleg nem gondolsz, hogy NEKED (is) jobb lenne --- nélkülük?

Miért mindig a mások java, jóléte az elsődleges?

A TE vágyaid, a TE szükségleteid, a TE életed nem számít, csak az, NEKIK mi lenne előnyös? Amíg elfogadod, hogy onnan nézd a világot, ahonnan NEKIK jó, addig önmagad kezét-lábát kötöd gúzsba, úgy meg lehetetlen szabadulni!

19 éves vagy, tehát előnyöd, hogy nagykorúként sanszod van magad mögött

hagyni a jelenlegi mérgező légkört.

Azon lépj túl, hogy egyik, vagy másik szülőd támogatására vágyj, az ő viselkedésüktől, "szülői szeretetüktől" tedd függővé a lehetőségeidet! Már pontosan tudod, ki az a kettő (három, akárhány) ember, akire nem számíthatsz. Az önállóság útjára kell lépned. Sulit, munkahelyet olyat találni, ami különválásra is lehetőséget biztosít.

Ha eltemeted saját magadat az érzelmeid, a megbántott lelkivilágod alá, azzal törődsz, milyen jelzőket vágnak a fejedhez, addig mások jóindulata híján nem lesz kilépés a jelenlegi helyzetből. Egyenlőre tudatosítsd magadban, hogy ha senki nincs, aki téged pártoljon, ez a meló rád marad. Fogadd el, hogy egyenlőre elég, ha tudod: nem vagy kopasz, nem vagy h.lye...stb. Különben idővel elhiszed, amivel bántanak.

Minden évben ki akar dobni, de eddig nem tette? Nem fogja tudatni veled, hogy azért nem, mert szüksége van arra, hogy legyen, akin kiélje magát, aki esetleg kényelmesebbé teszi a mindennapjait, vagy amint olyan helyzetbe kerül, hogy melózik, önálló keresettel bír, akkor havonta le lehet majd zsarolni tőle valamennyi pénzt, mondván, hogy ne legyen "ingyenélő", hanem jó testvér?

Az ilyet ne féltsd, hogy későbbi esetleges lelkiismeretfurdalás, vagy pl. szeretet tartja vissza attól, hogy kirúgjon téged, tehát --ha már idáig nem tetted-- igen gyorsan kezdd el az önállósodás, költözés lehetőségeit megtalálni. Nem gondolkodtatott el még az, hogy ha ennyire utálnak és felesleges konc vagy, akkor ugyanvajon miért is nem rúgtak még ki a híd alá? Elvégre büntetlenül megtehetnék.

Bármikor. (ha jól értesz...bármikor!) És akkor mit lépsz?

Engedelmesen elpusztulsz, ahogy azt ma elvárják tőled? Vagy mit teszel?

Ne sírdogálj, hanem előre gondolkozz és cselekedj végre!

Nyári munkalehetőséged semmi? Barát, barátnő, távolabbi rokon?

Tovább tanulsz: kolesz, vagy valami egyéb menekülési útvonal?

Persze: magányosnak érzed majd magad még azután is, ha sikerül meglépned, de akkor legalább tudni fogod, miért van ez így.

Lépj, mielőtt azzal vágják el a szabadulásod útját, hogy nem csak az önbecsülésed,

de esetleges jövedelmedet le kell adnod cserébe pl. a napi kosztért, kvártélyért!

Szeretném látni a képüket akkor, amikor TE közlöd velük, hogy "ennyi volt, te mész el otthonról". Lehet, úgy járnál, mint többen, hogy akkor másképpen beszélne az, aki ma elhiteti veled, hogy még neked kéne hálásnak lenni azért, ha tönkre akarnak tenni, ambícióid letörni, eredményeidet, jövődet semmibe venni.

Vagy lépsz, vagy elfogadod, hogy később is főállású "selejt" leszel. Épp, mint eddig.

Ezen az állapoton POZITÍV IRÁNYBAN te tudsz változtatni, rájuk hiába vársz.

Szurkolok neked, annál inkább, mert tudom, nem vagy egyedül a problémáddal. Vannak még szülők sokan, akiknek eltökélt szándékuk, hogy utódjaikon állnak bosszút a maguk elcseszett életéért, kilátástalanná tegyék a jövőjüket, megutáltassák velük

az életet. Tegyél végre magadért, legalább te maradj a magad pártján!

Sok sikert! Amit úgy érhetsz el, ha érzelmek helyett az értelmedet teszed előtérbe,

a tőlük független jövődet pedig a józan ész diktálta tettekre alapozod. Mielőbb.