Ennyit kell segìteni a szülőknek?

A kérdés csak a figyelemfelkeltèsért ennyire direkt.

24 éves vagyok, több mint 2 éve együtt lakom a vőlefényemmel albérletben. Mindketten dolgozunk, hogy fenntudjuk tartani magunkat èn àltalàban hétvègi munkàt is vállalok amit rend szerint èjjel szoktam elvégezni, azért mert mi ennyire segitőkèszek vagyunk.

Minden hétvégén vagy az ő szüleinek segìtünk, vagy az enyémeknek. Reggel koràn megyünj 50 kmt, este 10kor haza. Van amikor tényleg elkell a segítség, de vannak napok amikor úgy lâtom, hogy oké, hogy ott vagyunk de paradicsomlé meg csalamádé készítéskor azért szerintem nem kell akkora segìtség hogy azt egy ember ne bìrja meg (itthon senki sem segìt nekem, ezeket mind egyedül csinálom).

A problèmám az, hogy ezt màr nagyon megszoktàk és màr csodàlkoznak ha nem megyünk. Mi ketten mint egy pàr nem igazàn tudunk egyről a kettőre lépni, mert folyton màsnak segítünk. Nem mondom, ők is srgítenek olyan szempontból, hogy adnak ezt-azt amiért hàlàsak is vagyunk, de nem tudom meddig megy ez így. Plusz, az autó sem levegővel működik...plusz, van hogy hétköznap is megyünk. Éjjel főzök mosok és dolgozom.

Mi a vélemènyetek?