47 évesen késő a második gyereken gondolkozni? Így mit lehet csinálni? (lent kifejtve)

Anyukám a húszas évei elején szült engem, nagyon boldog gyerekkorom volt. Rengeteget foglalkozott velem, utaztunk sokat, óvodába pl. úgy jártam, hogy reggel 9-re vitt, délben már ott volt értem.

Nagyon közeli a kapcsolatunk a mai napig.

Viszont azt nehezen viselte, hogy "kirepültem" és már nem az a kislány vagyok, akit lehet babusgatni. Jelenleg stay-at-home girlfriendként élek, diplomázás után nem kezdtem el dolgozni. A párommal nekünk ez a felállás tökéletesen megfelel.

Az anyám ezt azzal azonosította, hogy akkor nálunk 1-2 éven belül biztosan baba lesz, hiszen ő is ennyi idősen lett anya, mi más dolgom lenne, ha nem dolgozom. De mi egy ideig még biztosan nem szeretnénk gyereket, 5-6 évig tuti.

Ezt már elmondtam az anyámnak többször, de csak azt hajtogatja, hogy milyen jó lenne már egy unoka, újabb baba a családban... És hogy a nagyszüleim, dédszüleim is milyen boldogok lennének, ha a kezükben tarthatnák az unokájukat, amíg élnek.

47 éves, teljesen jó egészségügyi állapotban van.

Mondtam neki, hogyha ennyire babázhatnékja van, akkor szüljön ő. Van, aki még az első gyerekét is 40 felett vállalja. Ezelől teljesen elzárkózik, mert hogy a férje is 51 éves, hova szüljön ő már neki gyereket, meg az ember ilyenkor az unokájával játszik már, nem a sajátjához kel fel éjszaka.

De nála ez nem most jelentkezett, mikor kamasz voltam, már akkor is mondták a barátnői, nagyszüleim is, hogy neki még egy gyerek kéne, mert engem megfojt a folyamatos közelséggel, aggódással, babusgatással.

Nálunk most még biztosan nem lesz gyerek, ő kb 2 éve az unokázással fáraszt... Sokszor már csak azért nem akarok vele huzamosabb időt tölteni, mert tudom, hogy úgyis felhozza a témát és azonnal 180 lesz a vérnyomásom. És ilyenkor csúnyán viselkedek vele, amit utána bánok, de nem hiszem el, hogy nem fogja fel, hogyha babázni akar, akkor szüljön gyereket, ne tőlem várja ezt.