Hogyan közölhetném a szüleimmel, hogy ki szeretnék szállni, úgy hogy megértsék?

Érdemes tudnod, hogy a szüleid sokat dolgoztak azért, hogy élhess.

Biztos, hogy arra akarod felhasználni, hogy bánkódsz a sült galambok miatt, amik nem repültek a szádba?

Miért nem fogsz meg inkább egy repülő galambot és sütöd meg magadnak?

Valahol érthető amit gondolsz kérdező,hiszen a mai világ szinte csak a negatív dolgokkal van tele.Néhány évtizeden belül velem is nagyon sok rossz dolog történt és harcolnom kellett,remélem megkapom az eredményét..Inkább próbálj meg környezetet változtatni,hátha máshol jobban érzed magad,én ezt tenném.

Lehet hogy a környezeteddel van a baj és nem veled.Van olyan hogy a környezet betegít meg.

Ha nem mentel pszichologushoz kerdezo,van olyan szemely akkor akinek elmondhatsz valamit,beszelhetsz rola?

Es nem a szuleid,hanem aki meghallgat,hogy mi a bajod mi bant.(nem az onsajnaltatasrol beszelek hanem arrol mikor meg tudsz konnyebbulni)

Haziallatod van esetleg?

B@śśź@ meg, te vagy a buszos gyerek, akin kiakadtunk pár nappal ezelőtt!

Figyelj, kölyök! Már akkor is fura volt, hogy hogy bírtál egyetlen osztálytali alatt beleszeretni valakibe, és miért bonyolítod így túl a dolgot, hogy fuvart keresel meg fedősztorit, csak hogy ne kelljen felszállni egy nyamvadt buszra.

Szóval elúszott valaki, aki össze sem jött. Hát ez rengetegszer így van. Mi többiek, mikor első látásra rákattanunk valakire, tudod mire gondolunk először? Azon szorongunk, hogy hány helyen bukhatunk el. Talán már van valakije, talán neki más tetszik, talán nem érdekeljük, talán lekoptat, talán baromi bénán viselkedünk és elszúrjuk. És ezekből az egyik általában be is jön, és nem vesszük könnyen a bukást. De hazamegyünk, és a sebeinket nyalogatva szépen összekaparjuk magunkat. Némileg megtört önbizalommal folytatjuk, amíg be nem gyógyul a seb. Nem vagyunk egyedül, mindenki pofára esik, csak nem dicsekednek vele.

Te szorongsz, jobban mint az átlag. Látszik a buszos esetből, és abból, hogy mentőövként kapaszkodnál egy még nem is létező szerelembe. Pocsékul lehetsz. Sírd ki magad valakinek. Lehet tényleg az lenne a legjobb ha egy szakembernek, az nem fog lehülyézni. Ki kell ezt adnod magadból, hogy megtapasztalhass egy könnyedebb, boldogabb létezést, nem mehetsz el így. Katasztrófa volna, nem csak neked.

#28

Buszos gyerek?

Akkor ezek szerint már tovább vitte a sztorit? :D

Legutóbbi kérdése amit láttam az volt, hogy az osztálytalálkozón beszélt valami csajjal és fél oldalnyi "megmentette az életem, új értelmet nyert az életem" ömlengés volt.

A vicc az, hogy engem szarrá oltottak, hogy miért szólom le a kérdezőt amikor kifejtettem, hogy mennyire nem normális a szélsőséges érzelmi hullámzása, és hogy egyik pillanatban még halni készül, másikban meg a világ legboldogabb embere mert 1x szóva állt vele egy nő.

Meg ott is kifejtettem, hogy valószínűleg nem egy nyerő ötlet rázúdítani a másik félre egyetlen beszélgetés után a végtelen hálálkodást és főleg nem kell egyetlen beszélgetésbe bármit is bele gondolni.

De akkor ezek szerint megint ugyanott tartunk, éppen az érzelmi hullámzás "halni akarok" oldalán van.