Jogos a nézet, hogy "azt érdemled/kapod vissza időskorodba a gyerekeidtől, ahogy te bántál a saját szüleiddel"?

Nagymama vagyok, egy fiam, egy lányom van, most jön a negyedik unoka. Mindkét gyerekem 50km körzetnél közelebb lakik a családjával. Ezt csak azért írom, hogy ne gondold a véleményemet egy gyerektelen szingli véleményének.

Tehát a véleményem:

Aki azért szül gyereket, hogy öregkorára legyen aki a pelenkáját cseréli és pénzeli majd, az egy önző barom, már bocsánat. Azért szülted a gyerekedet, mert te akartad, mert jó volt a szex, mert a hormonjaid gyerekszülésre buzditottak, és mert társadalmi elvárás a gyerekszülés. A gyerek pedig nem úgy jött a világra, hogy de jó hogy megszülettem, harminc év múlva ápolhatom a fatert meg anyámat. A gyereknek az a dolga, hogy felnőjön, és önálló életet éljen, élvezze, amit lehet és amit tud. Hogy legyen családja, ha azt akar, hogy utazzon, ha azt akar, hogy a hétvégéit ne kötelező elvárás miatt velem töltse, hanem menjen kirándulni, múzeumba, vagy amit akar. Mindig örülök, ha eljönnek, de szó sincs arról, hogy hetente kötelezően meglátogassanak. És ugye, a legtöbb családban apai nagyszülők és anyai nagyszülők is vannak, tehát a hétköznap elmegy a munkával/iskolával, a szombat az egyik nagyszülő látogatásával megy el, a vasárnap a másik nagyszülőnél telik, az unoka meg 12 évesen visszakérdez, hogy mi az, hogy múzeum, meg milyen a Balaton, és mi soha nem megyünk nyaralni?

Ismétlem, önző szemétláda, aki azért szül gyereket, hogy öreg korában majd legyen aki gondozza.

Tehát az én szemszögemből maga a kérdés értelmetlen.

Sokan élnek abban a tévedésben, hogy a gyermeki szeretet feltétlen, ahogy a szülői is. De szerintem ez maximum kicsi korig igaz. Utána pont úgy kell tennie mindkét félnek, mint bármilyen más emberi kapcsolatban.

Nagyon sokat számít a szülői példa. De a veleszületett jellem és a környezet hatása is! Tehát az egy nagyon összetett dolog, hogy ki milyen ember lesz, és kivel milyen, és miért olyan lesz a kapcsolata.

Ennyire meg aztán végképp nem egyszerű, hogy ugyanazt kapod vissza. Már csak azért se, mert a körülmények is teljesen különböznek.

Ez nem igaz. Aki ezt mondja a gyerekének az egy önző zsarnok, aki ezzel a dumával akarja manipulálni a gyerekeit.

Régen rossz ez a kapcsolat ha a szülő így akarja kicsikarni a figyelmet a gyerekétől.

Azt kapod vissza. A minta adás a nevelés része.

Ahogy bánsz, viselkedsz a szüleiddel, a gyereked azt a mintát fogja követni.

Az én szüleim ilyenek voltak. Persze, hogy semmibe nem nézem őket. Anyámmal kifejezetten rossz a kapcsolatom, illetve nem is tartom.

Anyám az anyjával nagyon jó kapcsolatban volt, bár inkább alázatos szolgájának mondanám. Apámat az anyja rajongásig imádta.

Anyám is azzal fenyegetett, hogy majd a gyerekeimtől visszakapom, meg ő már hallotta, hogy visszaszólnak nekem a kamasz gyerekeim. Na, majd én öreg koromra, majd úgy járok mint ő, le se szarnak a gyerekeim.

Én erre csak annyit mondtam, hogy miért? Te az állítólag imádott anyáddal úgy bántál, hogy ezt kapod vissza tőlem?

Mert mindig azzal jött, hogy amit az ő anyja mondott az volt a szentírás, soha ellent mondani neki nem lehetett. Akkor meg? :D

Nem tudott erre mondani semmit.

Úgyhogy ez egy jó nagy baromság!