Hogy reagálnátok ha a tini lányotokról kiderülne, hogy terhes?

Nem engedném, hogy megtartsa. Ha megtartaná, lelke rajta, de akkor nagy tanulópénzt kell fizetnie. Mert akkor mehetne a háztól.

Ha felnőttet akar játszani, nyugodtan, de akkor azt ne az én portámon, sem az én pénztárcámra.

Nincs gyerekem, de ha lenne, nyilván normális nevelést kapna, hogy ilyesmi még csak fel se merülhessen. Aki 16 évesen teherbe esik annál a szülőnek is el kell gondolkodnia mert az a gyerek nevelést egészen biztosan nem kapott.

Ha mégis megtörténne akkor fel is út le is út, mindenki viselje a következményeket ha nincs esze.

1. megkérném, hogy vetesse el

2. ha nem, akkor Ő neveli fel, az ő felelőssége anyagilag! (oldja meg) és mindenhogyan

Segítek neki munkát keresni, és lakhat nálam, de én egy percet nem éjszakázok a gyereke! miatt, mert ha olyan nagylány, hogy vállalja a következményeket (kiszakadt gumira ott az esemény utáni), ez is beletartozik.

18-as, nem, nem akarom azt, hogy a 16 éves lányom szüljön, ergo unokát sem akarok egy 16 éves tinitől!

Elég szomorú, ha ezt valakinek magyarázni kell.

Támogatnám ahogy tudom. Nyilván nem örülnék neki, de nem kényszeríteném semmire.

És ha kellene, akkor igen, elmennék nagyszülői gyedre amíg megszerzi az érettségit. A férjem (gyerek apja, ebben a szituban nagyapa) el tudna tartani addig minket, plusz a gyed, plusz a gyerektartás. Nem ilyen életet szánok a lányomnak, de támogatnám ahogy tudom. Mert akkor később még lehet jó vége. Max 3 évig kell kihúzni, aztán ovi, ami mellett már tudna tanulni, dolgozni, lehetne még normális élete.

Az abortuszt is ugyanígy támogatnám. Ezt a döntést neki kell meghoznia.

35!

Nem mehetsz el nagyszülő gyedre, annak ugyanis egyik alapfeltétele, hogy a gyerek mindketbszuloje dolgozzon

Amiről érdekes módon senki nem beszél, hogy én szülőként elsősorban magamban csalódnék. Ha én egyszer gyereket vállalok, akkor szeretnék neki minden olyan dolgot megadni, amit csak tudok. Ebben benne van az is, hogy tudatosan nevelem az életre. Tehát azt adom át neki, hogy 16 évesen, jóformán még gyereként (persze képletesen) nem egy egészséges dolog teherbe esni. Ha egy gyereket tudatosan nevelünk, akkor 16 éves korára tudni fogja azt, hogy mi a helyes, ésszerű, és mi nem. Egy kisgyerek is tudja, ha elmagyarázzák neki, hogy a főúton nem szaladunk az autók elé, csak a zebrán közlekedünk, ha zöld a lámpa. Vagy azt is tudja, hogy egy idegen autójába nem szállunk be. Egy egészségesen nevelt gyerek sem fog 16 évesen lefeküdni valakivel védekezés nélkül. Ha mégis megteszi, ott én is elbuktam, mert én tartozom felelősséggel az ő neveléséért. Úgy látszik, hogy valamiért nem értette meg, hogy én mire szerettem volna tanítani, és itt az én közlési formámmal is gond lehetett, nem csak az ő felfogásával. Vagy azért egy 16 éves lány eléggé befolyásolható lehet, főleg, ha szeretethiányos, és ne mondja nekem senki, hogy aki abortuszra küldené vagy egyedül a sorsára hagyná a saját gyerekét, az megadta neki a lehető legtöbb szeretetet.

Ha az én 16 éves lányom teherbe esne, természetesen segítenék neki, és támogatnám minden döntésében. Valóban nem egy lányálom 16 évesen gyereket vállalni, de akkor is az unokámról lenne szó, és nem számítana, hogy most vagy 10 év múlva, nem számítana a sírása sem, hogy külön kell etetni vagy bármi, mert ugyanúgy segítenék a felnevelésében, mint ahogy a saját gyerekemet felneveltem. Mert én ezért vállaltam egy családot. El sem tudom képzelni, milyen szülő lehet az, aki úgy képes beszélni a gyerekéről, mintha az egy adott pillanatban egy darab rongy lenne.

Engem senki nem tanított meg tudatosan élni. Nekem senki nem mondta el, hogy szex közben védekezni kell. Érdekes, én magamtól tudtam mindent. Én tudom, mi az a felelősség. Így is voltak rizikós helyzetek és nagyon nem az én hibámból. Max az én részemre annyit lehet felírni, hogy tapasztalatlan voltam, mert hát honnan és kitől is tudhatnám 16 évesen, hogy mit lehet megengedni egy fiúnak és mit nem.

Ha az én szüleim szájából ilyet hallanék, amit itt a válaszolók többsége leírt, az biztos, hogy tőlem unokát még csak fényképről sem láthatnának. Egy szülő ne csak akkor legyen segítőkész, amikor az én életemben is minden simán megy, amikor én is meg tudom venni azt a pelenkát, amit ő ad ajándékba, amikor gügyöghet a babához, mert mi is boldogok vagyunk, hanem akkor is, amikor nehéz helyzetbe kerülünk. Máskülönben én is mondhatnám, hogy fel is út, le is út, ti is csak akkor hízelegtek, amikor minden oké. De tényleg minek szül az ilyen egyáltalán gyereket?

Most?

Most amikor jó eséllyel évekre háborúba sodródunk?

Most amikor haldoklik a Föld a klímakatasztrófa miatt és ez aszályokhoz és éhínséghez vezet? ...és csak a hülye nem vesz róla tudomást?

Most amikor egekben az infláció és ez még csak a kezdet?

Most amikor majd egymás vizében fog a család fürdeni és egy szobát fűtünk (ha fűtünk!) mert nem fogjuk tudni kifizetni a rezsit? Már amennyiben lesz víz, villany és gáz!

Most amikor majd mindenhova gyalog kell menni, mert nem lesz üzemanyag az autókhoz?

Most amikor lehet nem tudják fizetni a nyugdíjakat és be kell költöztetni nagyit, dédit, vagy hozzájuk kell költözni, hogy senki ne haljon éhen?

Hát mit ne mondjak, qrvára hiányzik, hogy a 16 éves lányom még lebabázzon, mert egyébként annyira könnyű az élet!

Azonnal menne abortuszra, vagy ha nem, én vágom agyon és ezzel szívességet teszek neki!