Jó döntés minden szó nélkül lépni otthonról?

Most fogok egyetemre menni, nagykorú lány vagyok. Albérletbe fogok költözni még ebben a hónapban amit anyám nem képes elfogadni, én pedig nem bírok anyámmal együtt élni, mert iszonyatosan hangulatember, felszínes vele a kapcsolatom. Sokszor olyan dolgokért b4szogat ami teljesen felesleges, levesz az életről, sokszor ha épp olyan kedve van hozzá se lehet szólni, szeretnék tőle távol lakni.

Tegnap volt egy ilyen

- nem költözöl fel,

- de felköltözök

veszekedésünk. És elkezdett konteokat gyártani arról alaptalanul, hogy én biztos drogozni fogok, a gólyatalálkozóra se mehetek el 10.én, mert állítása szerint (sosem járt egyetemre), nem ekkor szokott lenni, biztos nem oda megyek hanem valami mást csinálok. Őszintén nekem ebből nagyon elegem van. Aztán mikor megunta a veszekedést mondta hogy jó, költözzek fel, de adják le 50 ezer forintot IDE, aztán ha baj lesz mehetek az alkoholista apámhoz. Mondom oké. Az 50est viszont nem vagyok hajlandó neki odaadni, ugyanis nem állapodtunk meg semmiben, és nem fogom az ehavi diakfizetésem majdnem felét odaadni neki azért, mert ő az utolsó pillanatban eldöntötte hogy fizessem ki magam csak mert elköltözök. És még az albérletbe is fel akartak menni megnézni a mi a helyzet, persze mikor ezt említette akkor bunkó hangnemben beszélt, de nem engedtem, mert leszűrtem hogy ilyen hozzáállással mire megy ki a játék, hogy majd szétekéz mindent nekem és azt se szeretném hogy beégessen a hülyeségével a lakótársam előtt. Arra gondoltam lelépek ha nincs otthon. Tudom hogy gerinctelenül hangzik, de semmi kedvem a felesleges veszekedésekhez. Álmomban nem gondoltam volna hogy így kell majd költöznöm. Hasznos információ: albit, magamat saját pénzből finanszírozom. Ti mit tennétek ebben a helyzetben?