Hogyan fogadtassam el a lusta fiammal, hogy dolgozni kell és nem választás kérdése?

Most már úgy döntöttem, hogy felteszek egy névtelen kérdést mert kezd picit aggasztóvá válni a történet. Van egy 23 éves fiam, aki nem csak hogy nem szeret dolgozni, de zsigerből elutasítja, hogy ez lenne a lét alapeleme. Dolgozni dolgozik, csak rühelli. Nem a munkáját rühelli, hanem magát a fogalmat, hogy dolgozni. Magát a tényt, hogy ebből is áll az élet, hogy 9-kor becsekkolunk és 17:30-kor kicsekkolunk. Hétfőtől péntekig életünk végéig. Áttért egy nem is tudom milyen, valóságtagadó mentális állapotba. Nem fogadja el, hogy azért hogy túléljen ahhoz tenni is kell valamit. 2 hónapja kezdett el dolgozni - Július közepén - teljesen 5 nap itthon, egy nagy mobilmárka cég ügyfélszolgálatán. Szeptember óta minden munkanap lefekszik az ágyba és bőg amíg csak tud. Semmi kedve élni, azt mantrázza, hogy öngyilkos akar lenni mert nem fogadja el a valóságot. A munkával nincs baja, mert home office, korrekt fizetés, korrekten kiadják a szüneteket, alig jön be hívás az is körülbelül mindig ugyanaz. Nincs kedve semmihez hétköznaponként, nem megy el boltba hiába küldöm ki munka után, nem viszi le a szemetet, nem csinál semmit mert semmi ereje. Hétvégén eleménél van, bulizni is eljár, játszik a gépen de hétköznap csak bőg és sír egy 23 éves férfi létére... Nem engedem pszichiáterhez vagy pszichológushoz, az utóbbi méregdrága az előbbi meg belenyom millió gyógyszert meg még megpecsételik a végén hülyének és sehol nem fog kapni munkát meg még talán innen is kirúgják. Mégis mi a francot tegyek vele? Hétvégente nem akar jönni vidékre a nagyanyjához segíteni a kertbe gyomlálni vagy szedni a gyümölcsöt és zöldséget, pedig a friss levegő és a fizikai munka szerintem jót tenne neki, de lehetetlen elhozni szombat reggel 6-kor. A sima beszélgetés nem hat nála, hadovál hogy Ő így autista, úgy ADHD-s, depressziós, meg még mi a nyavalya lehet nála, és emiatt nem tud 9-től 17:30-ig dolgozni és nem is akarja elfogadni a tényeket. Nyilván csak lusta, látom rajta és ismerem mint a rossz pénzt, egy lusta dög aki egész nap csak heverészni akar, itt semmi betegségről sincs szó hiába állítom szembe az igazsággal, ő csak erre dühbe jön és csapkodja az ajtót, remeg az ágyában mint egy kocsonya és sír... Már kezdek én is begolyózni a hülyeségétől, segítsetek kérlek.