Terhes vagyok és lány lesz, picit megijedtem? A párkapcsolati problémák. Tapasztalat? Tanács?

Unokahúgom anyás, unokaöcsém apás. Ennyit az apja-lánya anyja-fia sztereotípiáról, legalábbis náluk.

A másodikra: kompromisszum lenne a megoldás. Valóban nem kell mindig mindenből új, de esetenként kellhet. Jogsi pedig tényleg jól jön, és ha van, akkor sem kötelező mindig autóval járni.

A "nem akarsz a gyereknek mindent megadni" és a "nem félted, mert engednéd a nővérednek, hogy az ölébe vegye" zsarolás a férjed, amit ne engedj.

Nálunk is ez volt, hogy míg terhes voltam, "vérre menő" vitákat folytattunk a gyerek jövőjéről, milyen lesz majd a párkapcsolata, hogy oldjuk meg a lakhatását 🤣

Aztán azóta örülünk, ha minden nap nagyjából normálisan véget ér, a ház meg úgy-ahogy kinéz, de legalább nem fertőző :D

Amivel inkább foglalkoznod kellene így a terhesség alatt, az a légzőgyakorlatok, kegel torna, meg az újszülött elsősegély, baba táplálása, baba pszichológia ha már hasznosan akarod tölteni az idődet ami még szülésig hátravan.

Meg figyelj oda a gyerek apjára is, mert ő is vissza fog menni gyerekbe! Hirtelen "mindenek anyjának" kell lenned kb mint az Avatar-ban! (fú de várom már a decembert)

Meg nem ártana a kis jövevény helyét is veszélyteleníteni ahol lesz.

Fűtés rendben?

Konnektorok stb biztonságosak? Fürdőszoba?

Nincs penész, vagy egyéb káros anyag jelen?

Miért kell előre elsiratni olyan dolgokat, amik egyáltalán nem is fognak megtörténni...??

Ez a népmese jutott eszembe..

[link]

".... Kérdi, hogy mit talált itt a pincében, amiért annyira sír. - Hühühü, hogy miért? Azért, mert hogyha elmegyek a szomszéd Jancsihoz férjhez, aztán majd lesz egy kis Jancsi, annak veszünk egy kis bundát, aztán lejön ide a pincébe, akkor ráesik az a káposztáskő, és kire marad a kis bunda! Az asszony is fogja magát, leül a lánya mellé, és elkezd ő is ott jajgatni, sírni."

A gyerekeknél változó, hogy éppen melyik szülőt “szereti” jobban. Én picikoromban oda meg vissza voltam faterért, serdülőkorban mutter volt az etalon, aztán mikor kirepültem, ismét apu és ez így tovább. Egészen addig amíg már felnőttem. Mondjuk jelenleg mind a kettő csak felidegesít, de ettől független egyiket sem szeretem kevésbé.

Nehéz az arany középutat megtalálni szülőként, de abban egyetértek a férjeddel, ha most megtehetitek akkor vegyetek újat, később jól fog jönni a tesóknál. A jogsi is lassan elengedhetetlen, főleg ha a picit ügyeletre kell vinni. Szerintem itt az lenne a megoldás, ha nyugodtan leülnétek és átbeszélnétek, hogy ki miért tartja a saját véleményét fontosnak. A férjed úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha inkább hoznátok-vinnétek, minthogy a tömegközlekedés csodáival kelljen bajlódni. Te viszont szeretnéd, ha ezt is megtanulná. Akkor esetleg lehetne az, hogy reggel vagy délután, buszozna, vonatozna, hogy azt is megtanulja, máskor pedig kocsival menne. Minden csak kompromisszum kérdése. Aztán előbb vagy utóbb kiderül, hogy a kishölgy melyiket tartja jobbnak.

De ez még a jövő zenéje, feleslegesen ne idegesítsd magadat :)

Ami pedig a testvéredet illeti, a párodnak is új ez a helyzet. Az ő félve-féltett kishercegnőjét odaadni valakinek, aki nem te vagy, biztos aggasztja. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az ő bizonytalansága miatt veled vitázzon vagy téged leszóljon. De, ahogy már előttem is írtak, először éld meg a terhesség szépségeit a pároddal együtt. Felesleges azon vitázni, ami még el se jött.

Akkor megyünk át a hídon, ha odaérünk ;)

Ezen felül sok erőt, egészséget és kitartást, sok-sok átaludt éjszakát kívánok nektek:)

Nálunk a lányom lányos dolgokban anyás, matek, barkácsolás, ügyeskedés, abban csakis az apja, meg csüng rajta mint majom a fán. Ha beteg, akkor rajtam csüng. :D Nem úgy kell ezt érteni, hogy Te nem leszel fontos, ez a fejlődésük része, nem lesz egyik szülő sem fontosabb a másiknál. Mindkettőtöket ugyanúgy fog szeretni. :)

Fiatal kapcsolatnak tűnik a tiétek, mintha nem ismernétek még elég jól egymást. A babavárás alatt megedződtök, ki miről mit gondol, jobban megismeritek egymást. Az nem baj, ha valamiről más a véleményetek, csak találjatok közös nevezőt. Apuka úgy érzem már most rettentően félti a kicsit, örülj neki, hogy nem veszi semmibe, hanem már előre félti, óvja. :) Én is volt amit anno használtan vettem, mikor a lányom kicsi volt, azóta újraházasodtam, várjuk a babát, és a férjem mindenből szíve szerint újat venne. :) Majd meglátjuk, még nem vettünk semmit. Én szintén imádtam a tömegközlekedést, de a férjem ezer éve nem ült buszon sem (ahol lakott, naponta 2x járt busz, ahogy jogsija lett, onnantól csakis autóval közlekedett), ő utálja a tömegközlekedést azóta is. De ezek sose voltak feszültségforrás köztünk. :) Megszoktuk, hogy autókázunk, van jogsim, de nem igazán szoktam vezetni. A férjem vezet, az a biztos. :D

Szerintem ne élj meg mindent támadásként, lesznek dolgok, amiről másként vélekedtek, nem lehettek mindenben egyformán, csak fogadjátok el egymást úgy, ahogy vagytok. Nem kell mindent konfliktusként felfogni.