Miért csinálják ezt bizonyos anyák?

Pontosan azért, mert az anyám, akinek szeretnie és támogatnia kéne. - hagyjuk már. Fogd fel, fogadd el!, hogy nem szeret.

Kész, amint elengeded a "szeretnie kéne" bullshtet, rögtön könnyebb lesz az életed.

Ha egyedül nem megy, keress szakembert, hogy leválhass az érzelmileg bántalmazó, manipulatív, anyának nem nevezhető nőről.

Anyukádnak alacsony az önbecsülése. Kevésnek érzi magát. Azzal kompenzál, hogy másban keresi a hibát, így érezteti a környezetével és saját magának bizonyítja, hogy ő mennyivel jobb.

Mondd neki azt, hogy:

Nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint te!

Attól, hogy más hibáját bizonygatod, te nem leszel jobb.

Ha nem tetszik az otthonom, ne gyere ide.

Sok szülőben van ilyen kényszeresség, hogy azt várja, hogy a gyereke bizonyos dolgokat pont úgy csináljon, ahogy ő. Mert ő nevelte, nála ezt látta, ő így tanította, akkor mégis mi a fenéért csinál mást? Mint az egyik válaszoló példájában, hogy fejjel lefelé tegye a bögréket a szekrénybe, mert azt úgy KELL. Hol tanulta a bolond kölke, hogy állítva tegye oda, és miért nem hajlandó rendesen, lefelé fordítva odatenni? Szerintem olyan érzés nekik, mint mikor a gyerek nem fogad szót. Beleragadtak abba az állapotba, amikor még a gyerekük tényleg gyerek volt és nevelni kellett, ők megmondták, hogy kell csinálni a dolgokat, a gyerek pedig úgy csinálta. Nem értik meg, hogy a gyerek már felnőtt, kialakultak saját prioritásai, ízlése, szokásai, időbeosztása is.

Van olyan is, hogy egy anya cseszegeti a lányát, hogy nem jól csinálja a húslevest, mert az első vizet le kell önteni róla, ő mindig úgy szokta. A lánya pedig nem tud főzni, nem tanulta meg. Közben anyuka barátnője a szomszédban szintén nem önti le az első vizet, ő mégis tud főzni, csak másképp főz. Tőle elfogadja anyuka, hogy felnőtt, és van saját módszere, a lányától pedig nem.

Nálad pedig azt várja anyád, hogy minden az élére legyen állítva, pont úgy letakarítva, pont úgy elrendezve, ahogy azt ő tenné. Ez kényszeres, nem racionális, csőlátása van, kizárja az elméjéből hogy máshogy is lehet, vagy hogy tök mindegy, "merre áll a bögre". Fejjel lefelé kell lennie, pont.

Mellé pedig tényleg képtelen felfogni, hogy neked erre nincs kapacitásod. Mert neki van ideje, és nem tudja a gyakorlatban elképzelni, hogy neked miből áll a napod, ami miatt ne lenne időd. Akkor sem igazán tudja elképzelni, ha elmondod, vagy csak köti az ebet a karóhoz, hogy mégis igaza legyen, hogy úgyis lehetne rá időt szakítani.

Nagymamám felpaprikázta magát, mikor másfél éves volt a gyerekem, hogy miért nem viszek 1-2 kiló epret a kertből. Hát máskor még vásároltam is, hogy sütit csináljak belőle. A következő párbeszéd játszódott le köztünk:

-Nem érek rá a gyerek mellett az eperrel szórakozni. -Mi az, hogy nem, hát attól, hogy gyereked van, nem áll meg az élet! -És szerinted mégis hogy csináljak sütit úgy, hogy a lábamba csimpaszkodva üvölt? Örülök, ha ebédet tudok csinálni tőle, nem fogok még sütikkel szarakodni. -Hát én ezt nem értem, ezek a mai gyerekek mások, mi még mindent ugyanúgy megcsináltunk tőlük. -Miért, a tieid elültek a sarokban mint a szobanövény, ameddig csak akartad, vagy mi? -Ja nem, hát anyósom foglalkozott velük, amíg dolgoztunk az állatok körül, meg a kertben, meg amíg főztem. -Én nem anyósommal élek. Saját magam foglalkozom a gyerekkel, nincs ott más, akire hagyjam. -Jaaaa!

Látod, ő is átgondolás nélkül biztosra vette, hogy mindent tudnék úgy csinálni, ahogy ő. Viszont ő ekkor megértette, hogy nem. Van, aki nem érti meg.

Nézd, ahogy itt már írták, anyád eredendően rosszindulatú és gonosz lelkű, alkalmatlan a szülő égre, azért ilyen. Egy normális szülő az elvált, gyerekét egyedül nevelő és nehézségekkel küzdő gyerekét nem b*szogatja, hanem megkérdezi, miben tud segíteni, mert fáj neki a küszködését látnia. A te anyádnak nem fáj, ha neked rossz, nem is érdekli.

Ez az oka, ő egyszerűen ilyen típus. Az egyetlen megoldás az ilyen embereknél, ha teljesen megszakítod, de legalábbis leminimalozálod vele a kapcsolatot, akkor talán észhez tér - a jelleme megváltozni nem fog, de esetleg visszafogja magát -, te viszont ezt nem teheted meg, mert egyedülálló szülőként rá vagy szorulva a segítségére.

Szóval ez van, így nyelven kell.

Van melletted valaki az említett rokonok közül, aki segít néha? Akire támaszkodni tudsz, ha baj van? Ha beteg a gyereked, ha elromlott a kocsid, ha az egyiptomi hét csapással küzdesz? Ha igen, azzal ülj le és beszélj vele. Mondd el, miben vagy, és anyád hogyan viszonyul hozzád. Ha felfogja és azt mondja, melletted lesz akkor is, ha anyád megvadul, jöhet a következő lépés: megvédeni magadat, magatokat.

A legközelebbi vergődésekor leállíta i azzal, hogy EZT veled SOHA többet NEM csinálhatja. Ha be tudja fejezni és van más témája is, beszéljetek arról. Ha nincs, akkor elköszönsz és bontod a vonalat. Vagy megkéred, hogy távozzon. Van elég bajod baszogatás nélkül is.

Az ilyenek ezek után nagyon betegek lesznek, a nagyobb hatás kedvéért van, hogy mentővel vitetik be magukat a kórházba, hogy hitelesebben mártírkodhassanak. Nem szabad belesétálni a kelepcébe. Azokkal kell elnézőnek lenned, akik veled is normálisak, a többinek nem tartozol semmivel: örüljenek, hogy eddig elviselted őket.