Normális ha nem akar elköltözni a 20 éves lányom?

9-es, a sodifórumon. Azok ugyanis trollok.

Mondjuk az is kérdés, hogy hogyan tanulhatna önállóságot az, akinek a feneke alá rakják nem csak a lakást, hanem még a rezsit is...

Bár az én szüleim támogattak volna ebben, én egy semmirekellő disznó lettem, amikor elköltöztem.

Nagy lelkű vagy hogy a rezsijét fizetnéd. És a többi? Napi étel tisztítószerek,ruhák,tanulmányi kifizetések stb...? Oké,hogy egyetem mellett dolgozni is lehet,de ha nincs különösebben gond a lányoddal,akkor miért küldenéd el otthonról?

lesz idöszak mikor meg már örültök mikor hazalátogat, szóval addig is azért nem oylan angy gond ez.

20 éves lányként, párkapcsolat nélkül, én magányosnak érezném magam egy üres házban. Anyukám már 18 éves kora előtt szinte apámmal élt, azért mert nem bírta elviselni a szüleit. Azért nem egyforma a két helyzet.

Ismerős helyzet, én se költöztem még el 20 évesen, pedig lett volna hova. Igaz nekem nem fizették volna a rezsit, de féltem, hogyha egyetem mellett elkezdek dolgozni, lemaradok a tanulmányaimban. Így csak végzés után költöztem el, amikor már pénzügyileg önállóvá váltam. Lehet, hogy itt is az van a háttérben, hogy nem akarja ezt a félfüggő állapotot, hogy elköltözik, de mégis ti tartjátok el? Én is egyébként kamasznak éreztem magam még az egyetemi éveimben, szerintem normális.

Normális.

Nem tudom mennyire kell önállóságot tanulni az elköltözéssel..főzni tudsz magadnak otthon is, megírni a házit, kivinni a szemetet, befizetni stb. ehhez nem kell elköltözni, ráadásul szerintem egyedül élni nem mindenki szeret, ha van jó társasága lehet vagy van párja, de amúgy nem tudom. Az emberek mindig is úgy éltek néhány kivételtől eltekintve, hogy egy háztartásban, a környéken a rokonokal vagy ilyesmi. Más ha tanulni költözöl el, de ha mondjuk családi vállalkozás van, minek elszeparálódni. Meg az is más ha egy lakásból kell kirepülni vagy van egy családi ház, ahol elfértek. Szerintem a lehetőséget jó ha megadod, de nem baj ha nem megy rögtön. Én elköltöztem, egyedül laktam pár évig viszonylag távol a családomtól, én nem éreztem elég jól magam. Előtte semmit nem kellet csinálnom. Aztán mindent magamnak csináltam, sza reggeltől estig tettem vettem, úgy hogy előtte a nyarak pl azzal teltek, hogy buli, alvás evés party, lógás minden a fenekem alatt volt. Aztán kézzel mostam a ruhám bevásárlás, berendezni, kicsit asszociál voltam sza ismerősök nem jöttek sza sokszor egyedül éreztem magam. Sok jó élmény is volt, kiürült a fejem az otthoni dolgokkal, sok mindent csináltam, egy iskolát is elvégeztem, aztán hazaköltöztem, mert nem találtam társat. Majd elköltözök megint ha találok vkit és családotalapítok. Még egy kollégium se lehet rossz ha továbbtanul a lányod.