Van itt olyan szülő, aki megszakította a kapcsolatot a gyerekével?

18-ae vagyok, annyival kiegészítem, hogy mint édesanya (bár picik a gyerekeim) azt gondolom és érzem, hogy nagyon brutális dolgokat kéne tennie a gyerekeimnek ahhoz, hogy eldobjam/eltaszítsam őket. Még az is lehet hogy én is azok közé tartoznék, aki a gyilkos gyerekét is látogatná, reménykedve hogy maradt benne valami emberi. (És a saját felelősségem is keresném a helyzetben.)

Talán evolúciós ösztön hogy a saját húsom-vérem a végtelenségig védjem és az életet segítsem. Fordítva ez nincs meg, hiszen az utód számára az (öreg) szülő egy idő után teher leginkább, max akkor van "értéke", ha bölcs és tapasztalt, de ugye ahhoz bizalom kell. Ugye ha nem értek egyet anyámmal vagy apámmal, akkor a tanácsaibna sem bízok.

"Pedig van olyan, hogy a szülő már nem tud mást kezdeni. Alkesz, drogos, stb. lesz a gyereke, lop tőle, verekszik, nem dolgozik."

Nyilván van ilyen, létezik ez a dolog is, de nem ez a jellemző. Én is ismerek ilyen "rosszéletű" fiatalt, na, hát annak a szülője is olyan hogy nem csodálom.

Megjegyzem, továbbra sem tagadom, hogy nem létezik ez a dolog, de ha valakinek ilyen utolsó alkesz, lopós, bűnöző gyereke van, annak általában nem szerető, gondoskodó, normális szülei voltak. Persze, magáról mindenki azt hiszi, hogy jó szülő, dehát a francokat.

Míg ugye elég itt is beleolvasni, hogy az átlag szülő hogy viselkedik, beszél napi szinten a gyerekeivel.

Egyik ismerosomre nagyon megharagudott az anyja, de olyan gyerekes dolgon amin nem lett volna szabad. Nem is allt vele szoba.

Ez az ismerosom par honap mulva autobalesetben meghalt.

Had ne mondjam mi a tanulsag