Mit tudnék tenni annak érdekében, hogy párom felnőtt gyerekei elfogadjanak? Álomvilágban élnek, hogy apjuk vagy újra összejön az édesanyjukkal, akivel elváltak, vagy egyedül marad.. Egyáltalán nem nézik a boldogságát. Lesz ez valaha is jobb?

10-es, akkor szerinted a gyerekek a mai vilagban kivetel nelkul a szulok vagyonara es elpatkolasara hajtanak? (csak koltoi kerdes) Sajnos egyebkent sok ilyen van. Nalunk ez mar a 16-17 eves mostohagyereknel elokerult, hogy akkor neki kevesebb jut az oroksegbol. De itt ha jol ertm mar van mindene a kisdedeknek kulon ingatlan stb.

kerdezo a helyedben mezes mazos lennek, ha ez a szornyu onzo eset all fenn es igenis minel tobbet koltenek-koltetnek a ferjemmel a sajat szorakozasunkra. Menjetek nyralni, welnessezni, egyetek jokat ettermekben. Azaz legyenek jo es sok kozos elmenyeitek a ferjeddel (paroddal) amit a gyerekeikesobb se vehetnek el toled. Szerencses vagy hogy nem kell nalad aludjanak, egyutt eljetek, napi szinten pofaviziteljetek.

Es ne pegyel kozos kasszan a paroddal, mindig tegyel felre magadnak kulon megtakaritast!

Egyebkent az hogy elfogadas csak az idovel jon el.

Mondjuk TE miként viselkedsz velük?

Mert ezt úgy totál elfelejtetted leírni, de az "álomvilágban élnek" eléggé lenézésre utal, szóval ha esetleg! így beszélsz velük, nem kell csodálkozni, ha nem kedvelnek.

De mivel tényleg nincs konkrétum, csak annyi hogy a szemétgyerekek, így nem lehet érdemben válaszolni.

Más: nekem pl mostohaanyám a nagyközönség előtt mutatta a mézesmázas arcát, jaj, nagy boldog család, így szeretlek, úgy kedvellek.

A négy fal között KETTESBEN meg olyan szintű utálattal és lenézéssel fordult felém mindig, hogy az valami félelmetes.

A rokonok meg, akik csak a külsőt látták mind engem hordtak el alkalmazkodni képtelennek - érdekes, a barátom az első, neki címzett szándékos beszólás után levágta a nő valódi személyiségét.

Azért az sem értem hogy ezek a "gyerekek" hogy lettek nevelve, hogy felnőtt korukra még mindig "álomvilágban élnek hogy az apjuk újra összejön az édesanyjukkal"?

Ha ők a válást nem dolgozták fel akkor az a szülők sara, hogy nem lettek a gyerekek időben pszichológushoz küldve. Főleg így felnőtt korban már nem kellene nekik magyarázni, hogy nem kényszeríthetnek két embert az együttélésre ha az egyik nem akarja.

Az apa miért nem ül le egy komolyabb beszélgetésre a gyerekeivel?

Ezeket neki kellene tisztáznia velük és helyretenni őket ilyen szempontból.

Neked meg harmadik félként minél kevesebbet kellene érintkezni velük. Az apjuk csináljon velük közös programokat, te meg addig foglalkozhatsz a saját dolgaiddal "énidő" címszó alatt.

17-es, épp úgy jön ide, hogy bárki simán bájologhat a nagyközönség előtt, négyszermközt meg piszkálódik - csak úgy.

Nem kell ehhez mostoha-gyerek kapcsolat, rengeteg olyan ember van, akár munkahelyen is, hogy szemtől szembe bazaslyog aztán meg beszólogat, mikor kettesben maradsz vele.